Nagy ízvadászat [antikvár]

ElőszóEnni kell. Ezt mondta dédanyám mindig, amikor gyerekként a sok szaladgálás mellett nem akartam arra időt pazarolni, hogy leüljek a pontosan délben megterített asztal mellé, inkább csak úgy menet közben befaltam volna egy buktát, vagy egy rántott húst. Az nem evés ültetett le ilyenkor a hokedlire szigorúan. Azóta többször is eszembe jutott dédanyám, hiszen ebben is igaza volt. Az evés fontos és nemcsak, azért, mert enni jó. Hanem azért is, mert az étel a család, a hagyomány az ünnepek. Az étel az élet. Nem mindegy, mit eszünk, ahogy az sem, hogyan. Az étkezés pedig a konyhában, a recepttel kezdődik. Azért hirdettünk év elején receptversenyt, hogy közösen segítsünk jót enni. Önök, a Békés Megyei Hírlap olvasói pedig segítettek ebben. A közel ezer kiváló recept közül értő zsűri válogatta ki a könyvben szereplő 201 ételt. Nem volt könnyű dolga. Már azt is tudjuk: jó szakácskönyvet írni nehéz, jó szakácskönyvet venni azonban még nehezebb. Sok van, nehéz választani. Ez viszont nem csupán egy a sok közül. Több száz olvasónk segített abban, hogy elkészülhessen. így ebben a könyvben a receptek hozzávalóinál sokkal több van. Sok száz család kipróbált ízei. Olyanok, amelyek valamelyik Békés megyei otthonban már szebbé varázsoltak egy vasárnapot, egy ünnepet vagy egy hétköznap estét. Munkatársaimmal együtt azt reméljük, olvasóink éppen annyi örömet lelnek majd a receptek kipróbálásában, mint amennyit nekünk a közös munka jelentett. Főzzünk máskor is együtt, jó étvágyat, Békés megye!Varga Ottó