Nagy ízvadászat [antikvár]

h i í i I ¦t ! Előszó Amit minden magyar ember tisztel és elismer, az a jó étel. Hogy miért alakult így, azt nehéz lenne egy okhoz kötni, de az biztos: a konyhánk kiváló, és jókat enni nálunk mindenki szeret. Elég, ha csak az ünnepekre gondolunk, a terített asztalon sorakozó válogatott finomságokra, a tradicionális magyar ételekre, amelyeket kis hazánkon kívül sehol sem készítenek, de még hasonlóról sem hallottak soha. A magyar kényes vendég, ha étteremben étkezik. Ez nem azt jelenti, hogy csak olyan ételt hajlandó megenni, amilyeneket otthon szokott, hanem azt, hogy azonnal észreveszi, ha nem olyan gondossággal, hozzáértéssel főznek, ahogyan azt elvárja. Mert bizony mi, magyarok, alaposan el vagyunk kényeztetve. Aki tőlünk nyugatra hosszabb időt eltöltött, az tapasztalhatta, ott nincs ilyen nagy hagyománya a családi traktának, otthon egyre kevesebbet főznek, s egyre gyakrabban esznek mikróban melegíthető kész fogásokat, vagy étteremben fogyasztják a hétvégi ebédet, vacsorát. Itthon azonban még mindig a nagymamák, édesanyák, feleségek főztje viszi a prímet. Nem csak azért, mert nem telik annyiszor étteremre, ahányszor kedve lenne hozzá a családnak. Ez is számít, de nem ez a döntő. A magyar nők - és a férfiak közül is egyre többen - szeretnek főzni, sütni. Szeretnek új recepteket kipróbálni, vagy éppenséggel maguk alkotni új fogásokat. A legtöbb saját recept úgy születik, hogy a háziasszony a családja ízléséhez igazítja az egyes ételeket. Megváltoztat egyes hozzávalókat, valamit kihagy, valami újat hozzátesz. Vagy éppen tökéletesít a tradicionális fogásokon. Kiváló bizonyíték erre ez a receptkönyv. Olvasóink küldték be azoknak az ételeknek a receptjét, amelyeket érdemesnek tartottak arra, hogy másokkal is megosszanak. Hozzáértés, újítási kedv, vagy éppen kihalóban lévő tradíció felújítása hozta létre ezeket a fogásokat. A leveseket, sülteket, hidegtálakat, süteményeket, desszerteket. Fogadják szeretettel, és próbálják ki őket. Mindenkinek jó étvágyat kíván hozzá: Venter Marianna