Nagy ízvadászat [antikvár]

ElőszóEgy nemzet gasztronómiája üzen: koroknak, népeknek, kultúráknak. Elég csak azokra a cserépedényekre gondolni, amelyek megőrizték az ősemberek által használt magvakat. Bőven maradtak írásos feljegyzések a híres római lakomákról, de még a középkor aszkétizmusának idején sem felejtették el néhány szóban feljegyezni a pompás királyi lakomák fogásait, vagy a szerzetesrendek konyháinak szolidabb receptjeit". A reneszánsz hírhedtté vált pompás estebédjeiről, mérhetetlen életimádatáról. Új ismeretekkel gazdagította konyhánkat a török megszállás és a Habsburgok évszázadai.Egy nemzet konyhája, étkezési szokásai állandóan változnak. De akkor mitől magyar a magyar konyha? A makói hagymától, a szegedi pirospaprikától, az ízletes libamájtól vagy a gazdagon fűszerezett békéscsabai kolbásztól.Utóbb már Heves megyében is egyre hangsúlyosabban vannak jelen étkezési kultúránkban a hungarikumok. Elég csak a tiszai halászlére, a dél-hevesi mangalica-húsra, a szilvásváradi pisztrángra, a parádi palóclevesre vagy a noszvaji lekvárra gondolni. A hazai profi vagy alkalmi séfek pedig leleményesek. Képesek ötvözni az évszázadok szokásait, a nemzetek ízeit a hétköznapok praktikumával vagy épp a vendégvárás fényűzésével. Ezekből gyűjtöttünk össze a Heves Megyei Hírlap idei Receptversenye legjobbjainak felhasználásával egy kötetre valót, s kívánunk ezúttal is jó étvágyat!A Szerkesztők