Népi szűcsmunka [antikvár]

Táblái enyhén kopottasak, címlapján tulajdonosi névbélyegző.
A népi öltözködés jellegzetes darabjai a juhbőrből készült subák, ködmönök, bundák és mellesek. Rátétes vagy hímzett ornamenseik a népi díszítőművészet nemes ízléséről és változásairól egyaránt hírt adnak. Maga a szűcsművészet a népművészet rangos mesterségei közé tartozik: a bőr kikészítése, szabása és díszítése ugyanis nagy ügyességet és szakértelmet kíván. Kresz Mária könyvében a szűcsművészet múltjával éppúgy megismerteti az olvasót, mint a bőrruhákra kerülő gazdag díszítmények változatos típusaival. A szűcsmunkát tájegységek szerint mutatja be, elemezve az erdélyi, alföldi, felföldi, dunántúli szűcsmunkák egyéni karakterét és kiemelkedő remekeit, a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő tárgyak alapján. Összefoglalásában igen figyelemreméltó hipotézist vet fel. Mivel a honfoglalás kori tarsolyok eredetileg bőrből készültek, feltételezhető, hogy díszítésük visszavezethető a bőrmunkára, a népi szűcsmunka egyik fajtájában a népvándorlás kori ornamentika él tovább.