Néprajzi ínyesmesterség [antikvár]

Minden Olvasónak, de különösen azoknak, akik szeretik a szabadtéri sütés-főzést. Nekik szól ez a könyvecske. Sokan vagyunk ilyenek, s táborunk növekvő. Kétféle utánpótlás is van. Vannak olyanok, akik még magukkal hozták az erre való hajlamot: apjuktól, nagyapjuktól tanulták a mesterséget, s hagyományként folytatják megváltozott életviszonyok között. Parasztok, pásztorok, halászok, erdei munkások, kubikosok, kisiparosok ivadékai ezek, s én is ezek közé tartozom. Számunkra hagyomány ez, gyermekkori ízek visszaérzése, családi ízlések fenntartása, a falu, a tanya, az erdők és a mezők emléke, ami a városi élet civilizált körülményei között még kedvesebb, mint amikor ez volt a mindennapi életünk. De gyarapodik ez a tábor az ellenkező oldalról is. A városból. Ahogy növekednek és szaporodnak a városok, ahogy mind nagyobb mértékben urbanizálódik az élet és több a szabad idő, úgy kívánja mind vágyakozóbban a városlakó a természetet, az időszaki kivonulást a városból. Hétvégi házakban és kertekben, erdei kirándulásokon, táborozó helyeken való tanyázásokon keres felüdülést a városiak mind nagyobb tömege. Egy részük úgy, hogy ide is magával hozza a megszokott civilizációt, a táskarádiót, az ételkonzerveket, vagy itt is a városias vendéglátó helyeket és szórakozó alkalmakat keresi. Más részük azonban igazán a természetet és a rusztikus emberi foglalatosságokat kívánja, s földet művel, kertet és házat épít, fát vég, természetjárásban pihen és fáradozik, s az ételekben is az erdei-mezei sütés-főzés utolérhetetlen ízeit keresi. Munkások és értelmiségiek, gyárban és irodában dolgozók egyaránt vannak az ilyen hajlamúak között, s kedvtelésük közös emberi alapjain egymás között is, a hagyományokat folytató vidéki származásúakkal is nagyon jól megértik egymást. gyűjtik és cserélik a tapasztalatokat, s keresik egymás társaságát.