Nők lapja konyha 2005/1-4. [antikvár]

Tavaszra várva Amikor e sorokat írom, még csípős-fagyos böjti szelek fújnak, és a hózivatarok sem ritkák, de azért már a nap is gyakran kápráztatja a szemet - ha nem is egykönnyen, előbb-utóbb csak megadja magát a tél. Amikor aztán kipelyhesednek a barkaágak, és még a városi madarak is lármásabbak lesznek, jókedvük megsokasodik, mert tudjuk, hogy közel a tavasz.