Bővebb ismertető
Az első tortáimat 16-17 évesen sütöttem, amikor a főzési tudományom nagyjából kimerült a rántottában és a majonézes kukoricában. Azokhoz képest a tortákat kék szalagos konyhaművészetnek értékeltem, pedig először csak a klasszikus családi kedvenccel, a piskóta-vaníliapuding-gyümölcs-piros zselé kombinációval próbálkoztam. Nem volt rossz, de a nehézségi fokot azért alaposan átértékeltem, mikor nekiálltam életem első dobostortájának. Aztán a másodiknak is, mire a harmadik végre úgy nézett ki, hogy el mertem vinni egy baráti születésnapra. Azóta sütöttem már mindenfélét - volt, amivel elégedett voltam, volt, aminek éjfélkor nekiálltam újra, és olyan is akadt, amit csak a legközelebbi családtagoknak akartam megmutatni.