Nők Magazinja 1983-1984. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

í , Még a tél elején is folyt az útépítés a Belgrád rakparton. Előbb ŰZ út belső oldalán álltak a régimódi, narancssárgára festett, fából ócsoK gumikerekes kocsik Aszfaltútépítő Vá I la lat fel i ra tta I, aztán'átkerültek a Duna felőli oldalra, a fél pólyát felszabadítva a forgalom számára. Járókelők siettek el mellettük oldalazva itt is, ott is, ügyet sem vetve az itt dolgozókra. Néha egy Duna-parti ház ablakából kinézett valaki és rosszmájúan megjegyezte: „Alig lótni embert odalent, mikor lesz mór vége ennek a felfordulósnak?" Az építőmunkásokkal szemben Pesten sok az előítélet. Vándormadarak. ingázók . . . Munkásszállási botrányok, italozás a fekete vonaton - ilyesmivel azonosítják őket. Ebből annyi igaz, hogy Budapest építői többnyire vidékiek. Erről a tényről bárhol meggyőződhetünk, ahol a fővárosban építkezés folyik. A Belgrád rakparton is. Ponyik Mihály útburkoló-kövező abonyi. Dehogy vándormadár! Huszonhét éve dolgoziik a vóllalatnól, édesapja, apósa is innen ment nyugdíjba. És valószínűleg ő maga is így tesz majd. Most mór ugyan volna munkalehetőség a közelben, sőt magában Abonyban is. de sajnálja itthagyni a huszonhét évet. . . Hétfőnként hajnalban indul otthonról, hogy hétkor munkába állhasson, és péntekig a fővárosban él. Él? Inkább csak dol-