Nyugdíjasok Kalendáriuma 2016 [antikvár]

Huszonhét éves koromban kezdtem a sopánkodást: „Be nagy kár, hogy már nem vagyok húsz!" (Ismerős?) Öt teljes évig ezen rágtam magamat, mígnem rádöbbentem: huszonévesen még a tojás- héjból is volt némi maradék a fenekünkön. Matrónaként röstelkedtem, ha be kellett vallanom, hogy elmúltam negyven, ötven után naná, hogy boldog negyvenes bombázóként hódítottam álmaimban. S most hatvan év után omoljak a romjaimba, hogy a foglalkozás rubrikába azt kell írnom: „nyugdíjas"? Most, amikor végre saját céljaimra használhatom a szürke agysejtjeimet? Amikor végre úgy és annyit játszom az unokámmal, amennyit a gyerekeimmel szerettem volna, ha nem robotolok éjjelt nappallá téve?