Bővebb ismertető
A papírhajtogatás Kínából ered az időszámításunk szerinti 1. vagy 2. századból, s Japánt a 6. századra érte el. A japánok ezt az új művészetet origaminak nevezték el - a szó az ori (hajtogatni) és a gami (papír) szavakból tevődik össze -, és finom kifejező művészetté formálták.
Az origami a gazdaságosság művészete. Néhány egyszerű hajtásból egy figura képe tűnik elő; s ha a sorrendet finoman változtatjuk, egy merőben más alakzat lesz az eredmény.
A sík papírlapot különböző irányú hajtásokkal úgy alakítjuk, hogy több réteg kerüljön egymásra, ezek a rétegek különböző alakúak. A művelet folyamán a sík papírlap valami felismerhető, természetes vagy képzeletbeli formát kap.
A papírhajtogatásnak nagyon sok "műfaja" van; ahány mester, annyi iskola alakult ki, és mindenki a saját elképzelését tartja az egyedül helyesnek...
Egy klasszikus követelmény szerint a papírt nem szabad bevágni, nem szabad ragasztani, nem szabad rajzolni vagy ragasztani rá. Pedig ez koránt sincs így. A legkorábbi hajtogatásokon, évszázados klasszikus figurákon nemcsak a bevágást, hanem a rárajzolást is felfedezhetjük.