Pálinka, a hungarikum [antikvár]

A magyar ember úgy tartja: „A pálinka adja az erőt, valamint a pálinka folyékony nagykabát, és a fogakat is tisztítja". És azt is mondja: „Az első pohár a barátságé, a második a vidámságé, a harmadik a gyalázaté." Az utóbbi állítás máris figyelmeztet a szükséges mértékletességre: „Egy liter sem használ jobban, mint egy pohár". A magyar nép elsősorban borivó, de a magyaros italok rangsorában második helyen áll a pálinka. Sokféle hagyományos, nemzeti pálinkánk van: a kecskeméti fütyülős barack-, a szatmári szilva- vagy a halasi körtepálinka. Magyarországon vendégfogadás elképzelhetetlen egy stampedli pálinka nélkül. 2002-től a pálinka hivatalosan számon tartott hungarikum. A valamikor színes magyar pálinka- és likőrkultúra föléledőben van. Egyre több helyen találkozni a helyi, táji pálinkákkal, vagy a régi magyar ágyas pálinkával. Pálinkakóstolókat, pálinkafesztiválokat rendeznek, megalakult a pálinkalovagrend. Könyvünk bemutatja az égetett szeszes italok múltját, a magyar pálinkafőzés történetét, a fontosabb régi és mai márkákat, táji pálinkákat, a pálinkának a mindennapi életben és a jeles napokon betöltött szerepét, valamint néhány különleges pálinkareceptet. A szerző: dr. Balázs Géza professzor a Berzsenyi Dániel Főiskola és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, nyelvész, néprajzkutató. Nyelvészeti írásaiból, könyveiből, rádió- és tévéműsoraiból ismeri a közönség. E témakörben 1998-ban jelent,meg A magyar pálinka, 2003-ban a Pálinka a közös nyelvünk című kötete. Az Állami Nyomda Rt. tisztelettel ajánlja a művet az olvasó (pálinkaivó) ember figyelmébe!