Piknik Provence-ban [antikvár]

1 . FEJEZET Piknik Provence-ban Általában nem társalgók tehenekkel. De ezek a tehenek kivételesek, sőt nélkülözhetetlenek. Ha ők nincsenek, rögtön hamvába hal a helyben készült provence-i fagylaltötletünk. - Üdv, hölgyeim! - szólítottam meg őket bátran, miközben a csontos farukat fürkésztem. Egy amerikai számára kicsit soványkának tűntek a finom levendulafagylalthoz. De Franciahonban vagyunk, ahol az sem lep meg, hogy a tehenek is úgy festenek, mintha diétáznának. Egyébként tökéletes közönnyel figyelték, ahogy lassan belesüppedek a kora tavaszi sárba. Az egyik végül felnézett, és teljes figyelmét nekem szentelte. Mélyen elgondolkozva rágcsált egy nyaláb szénát, hatalmas, csillogó szeme körül tökéletes fekete kontúr, mint Elizabeth Tayloré Kleopátra szerepében. Egyszer csak a bakancsom felé biccentett, aztán újra rám nézett, mintha azt mondaná: Excusez-moi, madame, de a cipője olyan tiszta, hogy még nagyon újonc lehet itt. Nagyon-nagyon. Mi pedig általában nem adunk tejet manhattani születésű egyedeknek.