Praktika 2012. május [antikvár]

Részlet a könyvből:,, Ön mire gondol először, ha meghallja a szót: május? Én hirtelen sok-sok mindenre, szinte egymás elé tolódnak az agyamban a képek-gondolatok. A május legelőször az orgona, az anyák napja és a páracseppekkel teli, balzsamos reggelek jutnak eszembe. Rögtön utána jönnek még a virágok: a gyöngyvirág, a bazsarózsa, meg persze a madárfütty, az azúrkék égbolt, a nyugodt, didergéstől mentes esték, a meleg de nem izzasztó nappalok. Eszembe jut még, hogy ilyenkor szinte mellbe vágnak a színek, hirtelen minden élő vidám és kicsattanó lesz. Soha ennyiféle zöldet nem látok, mint májusban, amikor a fákon a levelek még zsengék, és sok még csak ilyenkor virágzik. A tavasz kiteljesedésével megjön a ház körüli teendőket illetően is a munkakedvem. Ültetgetek, virágokat rendezek, cserepekbe, balkonládákba az erkélyen, átcserélem a függönyöket, mustrálgatom a falakat, hogy ideje lenne talán leváltani az eddigi, narancsos színeket. ( Bár megjegyzem, négy éve élünk a mostani színvilágunkban, erre éppen most lett az én színe az úgynevezett ,,tangerine tango" , azaz a szenvedélyes-tüzes mandarin.. Szóval lehet, hogy a festéssel még várunk.) Ahogy zsong a természet, úgy leszünk mi is egyre izgatottabbak, és szeretnénk tenni legalább valami keveset azért, hogy szebb, csinosabb legyen a környezetünk. És a hangsúlyt most a ,,valami keveset" részre tenném, mert nem mindig kellenek óriási tettek, néha elég egy apróság is, hogy örömet szerezzünk vele magunknak vagy a környezetünknek. Ez a gondolat vezérelt minket most több anyagunk összeállításánál is. Egyrészt kipróbáltunk egy olyan új alapanyagot, ami a külföldön már nagy népszerűségnek örvend, azaz angolos-japános nevén a vasitape segítségével percek alatt lehet dobozt díszíteni, egyedi csomagolást készíteni, vagy éppen nőcis üdvözőlapot gyártani. Ugyancsak hatásos eredményt hozott az a kísérletünk, amikor néhány színes textillel, kevés akrilfestékkel és mintás papírokkal próbáltuk felfrissíteni a lakást. Kubinyi Szilvia kolléganőm elemében volt, és olyan modern, ugyanakkor meghitt hangulatot varázsolt párnára, falra, asztalkára és rizslámpára, hogy alig tudtunk betelni a látvánnyal. Ezzel a toborzó, jó érzéssel a hagyományos kézműves technikákat ( meg is fogja találni ), nézi, hogy lekötheti-e valamivel a gyerek figyelmét (többet is mutatunk), vadászik egy régen várt keresztszemes mintára (nem is akármilyet kap, igaz félkeresztszemmel...) de ott vannak azok a nüánszok is, amiért már érdemes egy pillanatra megállni, és ünnepelni a kreativitást.Színekben tobzódó májust kíván: Boda Ildikó főszerkesztő