Rakottas receptek [antikvár]

Azt gondolom, a magyar háziasszonyok fantáziája - már aki szeretettel tölti az idejét a konyhában - gazdag, már-már utolérhetetlen, különösen, ha olyan ételekről van szó, amelyekben megtestesülhet az alkotó képzelet, a háziasszonyi fortély. Még édesanyám tanácsolta kezdő konyhabajnok koromban: mindig abból kell kiindulni, hogy mi van otthon. "Csak aztán menj a boltba a továbbiakért." Betartottam, s hasznomra vált. Most azt szeretném, ha másoknak is jó szolgálatot tenne a hajdani anyai tanács. Arról nem ejt szót a konyhatörténelem, hogy kinek a nevéhez fűződik a rakott ételek kitalálása - felfedezésének azért nem nevezném -, mindenesetre olyan hölgynek vagy úrnak kellett az eszébe jusson, aki egyszerre akarta jóllakatni szeretteit, és nem akarta fél életét a bonyolult fogások előállításával tölteni, ugyanakkor valami új ízt, érdekes kombinációt is akart feltálalni a régiek párosításával. E tekintetben annyi a különbség az egytálételek és a rakottasok között, az utóbbiban sokkal több az ötlet, az improvizációs lehetőség, sőt más népektől ellesett újszerű variációk is szóba jöhetnek. Valamint a rakottas étkek elé soha nem árt egy könnyű levest készíteni, a kettő együttesen keltheti a teljesség érzését. Elmondható, hogy hajszás, rohanó életünk a rakott ételek a legpraktikusabb megoldások közé tartoznak. Gyorsan elkészíthetőek, változatosak és mégis egy közös ebéd, vacsora erejéig a napi: "Mi történt veled, hogy vagy? De jó ez az étel!" helyzetéig kinyílik a családi élet.