Recept nélkül [antikvár]

jQecluris salulemí '^doözlel az Ohasóknak! — így indíloUák könyoeik előszűDál a régi szerzők. &zzel a szép latin köszöntéssel üdüözlöm én is régi és új oloasőimal. ^ régiekei, akik az 'Hjj 9^(5 hasábjain már oloashatiák oroosi lanácsaimal és az újakat. akikhez e könyv réoén jutnak el soraim. ^^em Déletlen, hogy egy nőknek szőlő színes haoilapban ielentek meg először ezek a kis írások. Clsősorban ugyanis a nőknek, az édesanyáknak, nagymamáknak és feleségeknek írtam őket ^ világ legnemesebb hivatása, az anyaság eleve arra predesztinálja a szebbik nem képviselőit, hogy életük végéig anyáskodó féltéssel és gondoskodással vegyék körül szeretteiket. G gondoskodás szerves része volt valamikor a testi vagy lelki panaszok idején nyújtott elsősegély is. 'Nagymamáink nem ijedtek meg egy kis horzsolástől, tudták, mit kell tenni, ha unokájuk forrő homloka lázat jelzett vagy a szoptató unokamenynek kevés volt a teje. őajnos az elmúlt negyven év e téren is elszomorító változást hozott, 'közösségi és magánéletünk szinte valamennyi területén visszaszorult az egyéni kezdeményezés, a felelősségteljes önálló cselekvés