Romantikus vacsorák [antikvár]

A szépen terített asztal örömei a századok során a világ minden részén általában a szerelmi örömök nyitányául szolgáltak. A kettesben elköltött vacsora a társadalom minden rétegének képviselője számára hozzáférhető, kedvelt élvezetnek számít, a költők és írók minden korban gyakran örökítették meg. Gondoljunk csak VII. Károly és Ágnes Sorel vacsorajelenetére Voltaire Az orléans-i szűz című művében. Vacsora két személyre: ez az étkezés finom, választékos, ünnepélyes. És nem túlságosan bőséges, hiszen feltételezzük, hogy ez csupán a kezdet, a fő élvezetek még a szerelmesek előtt állnak! Ebből a szempontból a vacsorának az a jelentősége, hogy megteremtse az oldott hangulatot, segítsen megnyílni, és elfeledkezni a mindennapi gondokról. Rendkívül fontos az is, hol és milyen körülmények között vacsorázunk. Mit szólna például ahhoz a kellemes kis fészekhez, amelyet a legendás Giacomo Casanova, számos kaland hőse keresett az egyik kedvesének?