Ruhaipari anyag- és áruismeret III. [antikvár]

1. Szövetek, kelmék minősítése és megóvása A textilgyárak munkája az előállított textíliák minőségének ellenőrzésével fejeződik be. A termékek fizikai-mechanikai és színtartósági vizsgálatainak módját, eredményeinek közlési formáját szabványok határozzák meg. A szabványok kötelező jellegűek és a vizsgálati eredmények alapján kitöltött minőségi bizonyítvány kíséri tovább az anyagot a ruhagyárba. A mennyiségi átvételhez megadják a vég hosszúsági és szélességi méretét. A méréssel egyidejűleg átnézik az anyagokat és a látható felületi - szövésből, kötésből, festésből vagy kikészítésből eredő - hibákat a textília szélén jelzik. Az árujelző cimkén is feltüntetik ezeket az adatokat. A ruhagyárakba beérkező anyagokat tételesen átveszik, majd folyamatosan bevizsgálják. A gyártás folyamatosságának biztosítására elegendő anyagmennyiséget kell tárolni. Az átvétel és a felhasználás között eltelt időszak igen változó. Esetenként előfordul az azonnali továbbítás a szabászatra, de az is, hogy hetekig, esetleg hónapokig a raktárban maradnak a ruhaipari szempontból „nyersáru"-nak számító textíliák. Az anyag - átvételét, - tárolását, - bevizsgálását, - felhasználási helyre juttatását a nyersáruraktárban végzik. A szállítás közben és a tárolás alatt a textíliák károsodhatnak. A károsodás igen gyakran csak a szabás, varrás, vasalás folyamán mutatkozik, és így az ebből adódó hibák már a ruhagyárat terhelik. 1.1. AZ ANYAGOK TÁROLÁSA A helytelen tárolásból adódó károk lehetnek: - a nyersanyag fizikai változását is eredményező fény, hő, nedvesség okozta károsodás, penészkár, molykár; - az anyag esztétikai hatását rontó szennyeződés, gyűrődés, összenyomódás.