Saját levében [antikvár]

Részlet a műből: "A gasztrokalandor receptje A gasztrokalandor nem húz szakácssipkát, mert nem szakács, pontosabban valójában az, de mégsem. Mert a gasztrokalandor nem abból él, hogy főz, de e nélkül igazából nem tudna élni. A gasztrokalandor sohasem mondja egy ételre, hogy soha, mert nem csak magára gondol. Ugyanúgy fontosak számára a levesfanok, mint a vajban futtatottakkal rokonszenvezők; a mángoldrajongók és az egybesültek falói; a népi ízek allelujázói és a fúziósok. Azt vallja: a változatos íz gyönyörködtet. Mindig akad persze olyan étel, amelyet nem főzhet meg senkinek; azt megfőzi hát mindenkinek A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) - mikor mi van kéznél. A gasztrokalandor elsőként magán teszteli a főztjét, mert egy kicsit mindig bizonytalan magában. A második körös kontrollcsoportnak ott a család - mert egy gasztrokalandor család nélkül olyan, mint a töltött káposzta tejföl nélkül, vagy mint a húsleves sárgarépa nélkül: biztos meg lehet (l)enni úgy is, de minek. Azután jönnek a barátok,"