Sárospataki ételek, zempléni konyhák [antikvár]

BEVEZETESHa pontos és egyszerű választ szeretnénk adni a kérdésre, hogy mi szükség van egy újabb szakácskönyvre, mondhatnánk azt is, hogy különösebb sza/íma/oka nincs annak, hogy könyvünk nyomtatásban is napvilágot lásson. De hála Istennek más motivációk is vannak, olyanok, amelyek sürgetővé teszik a kötet megjelenését. Először is, nem szakácskönyvet, hanem receptgyűjteményt tart a kezében az olvasó. Ez nem csak játék a szavakkal, hiszen nem volt célunk, hogy tematikus rendben jelentessük meg az általunk ismert ételeket - ami egy igazi szakácskönyvvel kapcsolatban alapelvárás lenne. Sokkal inkább volt szándékunk a hagyományőrzés, vagyis az a tevékenység, amikor megkérdezzük szüleinket és nagyszüleinket arról, hogy az ő idejükben hogyan főztek, mi és hogyan került az asztalra. Aztán ott van a kíváncsiság és az elsajátított ismeretek közlési vágya annak érdekében, hogy egy-egy település lakóin kívül is minél többen tudják meg, hogyan is kell készíteni mondjuk a pirógát, vagy mennyi minden kerülhet az asztalunkra, ha ledaráljuk a hüst.Akár meglepő is lehet, de ha van otthon liszt, tojás, hagyma és krumpli, csak a képzelőerőnk szab határt az asztalra tett sült. főzött, párolt, gyúrt és nyújtott ételek kínálatának. Krumpliból - ami igen nehezen tudta magát elfogadtatni a magyar társadalomban - tudunk levest, főételt és desszertet is készíteni, bár az is igaz, hogy egy ilyen menü legfeljebb tápértéke miatt fogadható el Vagy húsz éve egy baráti beszélgetés közben hallottam, hogy a rántott hús nem azonos a rántott csirkével, mert az előbbi csak disznókarajból készülhet, viszont aranysárga húslevest valójában csak tyúkból lehet főzni.Amikor hagyományos ételekről beszélünk, hajlamosak vagyunk száz vagy több száz év idősíkjában gondolkodni, pedig például a második világháború és a rendszerváltás közötti időszakban olyan társadalmi és szociológiai változásokon ment át a magyar társadalom, ami gyökeresen átalakította a családok étkezési kultúráját. Ami egyebek között megteremtette a hétköznapi menzát és a hétvégi rántott húst Ha a hagyományos ételek fogalmát próbáljuk meghatározni, valahogy így szólhat a definíció: olyan ételek, amelyek egy közelebbről meg nem határozott időszakban egy földrajzi térben élő közösség által elfogadott és használt receptek alapján készültek.Az bizonyos, hogy ha összehasonlítjuk az 1960-2010 közötti időszak bodrogközi, hegyaljai és hegyközi ételeit mondjuk a zalaegerszegivel, túl sok különbözőséget nem fogunk tapasztalni. Az ételek túlnyomó többsége ugyanaz lesz, hiszen az időközben felnövekvő nemzedékek egyre inkább a szakácskönyvekből tanultak újabb ételeket, a megszokottat (töltött káposzta, húsleves stb ) pedig ellesték az édesanyáktól. Az viszont mégiscsak fontos kérdés lehet, hogy a Magyarországon mindenhol megszokott ételeket mely alapanyagokból, milyen összetevőkkel, fűszerekkel és technológiával készítették.A hozzáadott fűszerekről csak annyit: a könyvben közölt receptekben nem használunk semmilyen ügynevezett ételízesítőt vagy leveskockát, ugyanis minden azokban meglévő anyag bőségesen rendelkezésünkre áll kertjeinkben, a piacon vagy az élelmiszerboltokban. Nem javasoljuk ezek használatát Önöknek sem, mert minek Inkább készítsenek csont- vagy húslevet, amit félliteres adagokban bármilyen kicsi fagyasztó-