Süssünk-főzzünk Nagyival! [antikvár]

Nagyi velem főz! Nagyi velem főz! A nagyszülőknél tett látogatás mindig különleges élmény. Náluk lassabban járnak az órák, más íze van az ételeknek, és Nagymama és Nagypapa mindig készek a mesélésre. A Nagyival való sütés-főzés különösen nagy élmény. tek a konyhai munkákban, és közben mellesleg elsajátították a sütés-főzés művészetének alapjait Is. Persze nem mindig sikerült minden tökéletesre, ám főzés közben remekül szórakoztak, és a végére csak-csak elkészült valami finomság. A kicsik nemcsak a pocakjukat töltötték meg, hanem arra is büszkék voltak, hogy a Nagyival együtt alkottak valamit. Ünnepek és hétköznapok A Nagyi a legcsodálatosabb. Legyen szó valamilyen közös tevékenységről, játékról, felolvasásról vagy mesélésről, a nagymamák türelme végtelen. Mindig ráérnek és van Idejük meghallgatni az unokák kisebb-nagyobb problémáit. A Nagyinál töltött idő olyan, mint a vakáció. Mivel nem annyira elfoglalt a hétköznapokban, türelmesebb, és nagyvonalúbban áll hozzá, ha a gyerekszobában minden a feje tetején áll, még a rossz osztályzatokat Is inkább elnézi. Apára és Anyára nagyobb felelősség hárul, hiszen ők nap mint nap a gyerekeikkel élnek, és a kevésbé kellemes feladatokat is nekik kell vállalniuk. Ráadásul gyakran mindkét szülő dolgozik, ezért a hétköznapok rohanásában nem jut idejük és energiájuk arra, hogy például nagyvonalúan és derűsen átlépjenek az étkezőasztalnál vagy a tűzhely körül gyakran uralkodó káoszon, játékhalmokon. Ilyen szempontból a nagyszülők előnyben vannak. Náluk máshogy járnak az órák, náluk több minden meg van engedve, olyasmik is, amiket odahaza nem szívesen látnának a szülők. Ezek az apró kivételek teszik különlegessé a nagyszülőknél töltött időt. Hát nem kellemes dolog hagyni, hogy Nagymama és Nagypapa kényeztessenek, és minden figyelmüket az Miért ízlik jobban a Nagyi főztje? Pompás dolog, ha a nagymamánk által szívvel-lélekkel elkészített kedvenc ételeinket fogyaszthatjuk. Ugyanakkor ezek felejthetetlen élményt is jelentenek: sok felnőtt még évtizedek múlva is vágyakozva idézi fel azokat a finomságokat, amelyeket a nagymamája készített neki gyermekkorában. Orrunkban ma is érezzük süteményei csodás illatát, szánkban pedig leveseinek és mártásainak ízét. Emlékszünk rá, milyen jóleső érzés töltött el a vasárnapi sült elfogyasztása után, és elmosolyodunk, ha eszünkbe jutnak az apró édességek, amelyek mindig kéznél voltak az unokák megjutalmazására. Jó esetben fennmaradtak a receptjei, de az ételeket újra elkészítve nem érezzük ugyanazt a boldogságot, amelyben az ő asztalához telepedve volt részünk. Azon törjük a fejünket, mit rontottunk el, mit nem csináltunk jól. A válasz egyszerű: a Nagyinál az unokák nemcsak vendégek voltak, hanem abba is beleszólhattak, hogy mit főzzön, együtt mentek el bevásárolni vagy közösen szedték le a kertjében a zöldségeket. Segíthet-