Tányércsörte [antikvár]

Hámori Zoltán, a Petőfi Népe főszerkesztője Az igazság az, hogy szeretünk enni Ki ne emlékezne arra a varázsos pillanatra, amikor remegve megállt a tányér közepén a csontból kicuppant aranyló velő! Igen, a Szindbád című film művészi és gasztronómiai csúcspontjáról van szó, mely szinte modelljét adja annak a tételnek, hogy a magas művészet, meg a zsigereink között komoly összefüggés van. Az előző mondatot most gyorsan lefordítom magyarra: Szeretünk enni. A magyar ember egyébként is hajlamos arra, hogy a művészetet, meg a gyomrát egységfrontba tömörítse és művészeink legjobbjai ezt észre is vették. Aki például Krúdyt olvas, az tudja, hogy az éteri tisztaságú szellemi örömök, meg a flekken sok fokhagymával - rokonfogalmak. Hát, tulajdonképpen ezért adunk most önöknek egy receptkönyvet, melyet ugyan mi állítottunk össze, de önök írták. Sok receptet megpróbáltam már ezekből otthon megcsinálni - mert nagyon szeretek főzni, sütni némelyik még sikerült is. Hogy igaz-e nem tudom, de ezt mondták utólag. Fontos dolgok ezek. Hogy miért? Arról van egy igaz történetem. Egy barátom, aki viszonylag fiatal házasként tanulta az élet alaptörvényeit, a következőképpen fejezte ki rácsodálkozó tapasztalatait, midőn feleségem egy vendégség alkalmával lúdláb tortával kínálta: - Hát igen, szép és nagy dolog a szerelem, de azért néha egy kis sütemény vagy birkapörkölt se esik rosszul. (A neje ugyanis nem tud sütni-főzni.) A receptkönyvünk ajánlásaképpen pedig csak annyit tudok mondani: Jó étvágyat! I\>li)ti Népi' ¦