Teák [antikvár]

A tea történetének kezdeteit legendák övezik. Az egyik monda szerint az első tea Dharuma buddhista szerzetes szemhéjából nőtt. Az V. században Kínában vándorló szerzetes képtelen volt ébren maradni meditáció közben, ezért levágta makacsul lezáródó szemhéját, és elhajította. Ott, ahol a szemhéj a földre esett, fa nőtt - a teafa: a leveleiből készült ital elűzi az álmot. Egy másik történet arról számol be, hogyan fedezte fel Shen Nung kínai császár, Kr.e. 2737-ben a teát - véletlenül, amikor néhány levél az iváshoz forralt vízbe hullott. A teára vonatkozó legkorábbi írásos források közé tartozik egy VII. századi kínai orvosi szöveg. A teát kelések ellen, epebántalmak ápolására is ajánlja. Úgy tartották, hogy a tea "felvidít és megörvendezteti a szívet".