Tejtermékből télen-nyáron [antikvár]

A régi római és alexandriai költők a tejet az "istenek italának" nevezték. Valóban, a tej az emberiség legősibb tápláléka, ezt bizonyítják a nomád életet élő pásztoroktól reánk maradt tejgazdasági eszközök. A tejkultusz nyomára bukkantak a babilóniai ásatások során: egy kiásott épületmaradvány falán levő dombormű tehenet fejő férfiakat és nőket ábrázol. Az ókori irodalomban is olvashatunk a tejfelhasználásról: Homeros például az Odysseiában leírja, miként készítettek édes tejből oltóanyaggal sajtot, savóját fonott kosarakban csurgatva le. A krónikások feljegyezték, hogy a X-XIII. században Németországban luxusnak számított a vajkészítés, mivel a sajtot teljes tejből kellett készíteni. Tilalmi törvény védte a tej minőségét, és csak ún. "Butternbrief", azaz vajmenlevél birtokában volt szabad vajat köpülni. Még a múlt században is nagy volt a keletje a tőgyből árult tejnek, amikor a piacokon a vevő előtt fejték a tehenekből, kecskékből a tejet, úgy árulták. Őseink tehát felismerték a tej hasznosságát, amit a XX. század kutatói tudományosan is kimutattak: a szervezet számára oly fontos A-, B1-, B2-, D-, E- stb. vitaminokat, emellett ásványi sókat, aminosavakat, állati fehérjéket tartalmaz. Érdemes nemcsak reggelire, vacsorára tejet, tejeskávét, kakaót inni, de a főzés során is mind több tejet, tejterméket felhasználni. Nemcsak ételeink értékét, de ízét, zamatát is javítja, legyen az leves, pecsenye, sütemény vagy desszert. Csak ízelítőül, hogy mi mindent tartalmaznak a tej meg a tejtermékek, íme egy rövid betekintés a tápanyagok összetételébe. Az adatok 100 grammnyi mennyiségre vonatkoznak.