Terülj asztalkánk [antikvár]

Amióta világ a világ, az emberiség nem elsősorban eszik, hanem inkább étkezik. Azaz: megterít magának. A terített asztal történetének hosszú krónikája van: a régi rómaiak még a kereveten fekve múlatták az időt hosszú lakomáikon, a királyok ünnepélyes udvari ceremónia főszereplőiként költötték el fejedelmi étkeiket, tányérok gyanánt sokáig lapos, kerek fatálak szolgáltak, mindenki saját késével evett, amit a derekára kötött zsinóron hordott magával, a villa olyan forradalmi újítás volt, hogy pápai átok sujtotta első használóit... Ez a könyv a terítés és vele az étkezés mai etikettjét, mutatja be az olvasónak. Írója Fekete György belsőépítész, aki nyílt levélben fejti ki nézeteit arról: mit jelent a szépen terített asztal, miért fontos - önmagunk és mások megbecsülésében - az, hogy az étkezéshez emberekhez méltó körülményeket teremtsünk. Fejtegetéseit általa készített okos rajzok illusztrálják, a könyv borítóin pedig a hazai üzletekben kapható tárgyakból láthatunk szebbnél szebb összeállításokat. Érdemes közelebbről megnézni őket. Azt mutatják: a szép asztal nem az ünnepek sajátja, még a kempingben is lehet gusztusosan-elegánsan teríteni. Fantázia kell hozzá, amiből mindenkiben van. Rajta!