Természettudomány és technika [antikvár]

A Paradicsomból űzetett ki, vagy a fák tetejéről szállt le, hogy első bizonytalan lépteit tegye meg a földön, nem tudjuk. De az biztos, hogy első ember-ősünk egyedül és védtelenül állott a környező ezernyi nyílt és leselkedő veszélye előtt. Takaratlan testét nem védte semmi hideg csípése, tüskék szúrása és rovarok támadása ellen, hajléka fák odva és barlangok mélye volt, ahová reszketve menekült pusztító viharok és támadó vadállatok elől. Állatoktól tanulta meg, hogy melyik növény ehető és elhullott dögök húsát kóstolgatta, míg irigykedve áhítozott a vastag prémbundák védelme után.Hogy mikor élt az első ember a földön, hány ezer, vagy tízezer esztendővel ezelőtt, talán soha nem lesz ismeretes előttünk. De emberöltőkben nem is olyan nagyon régen. Ha meggondoljuk, hogy 30-35 esztendőre becsülhető egy emberöltő, akkor a harmincadik ősünk ezer évvel, a háromszázadik tízezerrel élt előttünk. Ez pedig olyan idő, amit a teljes ismeretlenség homályos köde takar el előlünk. Talán éppen ő volt, századik vagy háromszázadik ősünk, aki olyan gyámoltalanul és védtelenül állott a világban, hogy szinte biztos pusztulás várt rá.