Tündérujjak 1937. augusztus [antikvár]

Részlet a lapból: A rongybaba Első fiatalság, első ösztönös játék, első rongybaba. Minden lány és asszony úgy emlékszik vissza rá, mint a boldogság nagy szivárványhídjára, mely tündérvilágba visz a képzeletét. Nem lehet ez a legelső gyermekkori játék olyan hitvány, kócos, rongyos, hogy a gondolat át ne változtassa indiai hercegkisasszonnyá, akinek aranyfátyolból szőtték a ruháit és gyémántgomb van a pruszlikján. Akárcsak a fiúgyerek, üveges batárnak képzeli a pótkávés-dobozt és pneumatiknak a cérnagurigát. Első rongybaba, te felejthetetlen élmény, vajjon mi a varázserőd? Kétségkívül az a végtelen sovány egyszerűség, mely szabad játékot enged a képzeletnek. A fakanálból készült baba még sokkalta boldogítóbb, - az a baba pedig, mely egy kukoricacsutkából van a portörlőrongy palástjába göngyölítve, egyenest a Sába királynőjével vetélkedik szépségben és kincsek dolgában.