Tündérujjak 1938. július [antikvár]

Részlet: Sportszerelem Minden időknek megvolt a maga sportideálja. És mindig voltak a sportoknak szerelmesei, akik csillogó szemmel, kipirult arccal áldoztak szenvedélyüknek. Hogy ebben a nők kissé mértéktartóbbak voltak a férfiaknál, azt a régi nőnevelés és a kötelező szerénység hozta magával. De azért a középkori és a Mátyás korabeli magyar úrinő éppen úgy résztvett a solymászatban, mint az olasz vagy burgundi udvarok előkelő dámája. A tizennyolcadik században a lovaglás, az agarászat járta és a falak után széles szoknyában, kemény kalapban ott száguldott a delnő is férfi társai közt. Mint az újkori sportok általában, úgy a tenisz is, az angol előkelőségek falusi életének s kastélyainak légköréből indult hódító útra. A sportlady angol fogalom, de ennek a mult század elejétől fogva már a mi polgári társadalmunk hölgyei közt is sok a megtestesítője. A tenisz elődje az a bizonyos diabolo-játék volt, melyet a levegőbe dobott karikapárral játszottak (éppúgy, mint néhány év előtt a gyermekek cselekedték), de olyan együgyű kis játék volt az, hogy a mult század végén már el is felejtették. Mennyivel szebb, kellemesebb a tenisz. Ahogy a labda repül, az izmok feszülnek, a figyelem és a gondolat egyetlen cél irányába szegződik. A karnak és a lábnak, a szívnek és a tüdőnek valóban kényelmes formája, melyet sok orvos a legegészségesebb sport gyanánt ajánl az ifjúságnak. De lelkileg is van abban valami kiegyensúlyozó hatás, hogy egy sport kisasszony vagy sportlady szembeszáll a férfival, aki itt csak küzdőtárs, egyenlő rangú és rendű ellenfél.