Ünnepi ételeink [antikvár]

Akár egész évben ünnepelhetnénk vagy szomorkodhatnánk az alkalmotól, no meg vérmérsékletünktől függően, mert sok ünnepünk, úgynevezett jeles napunk van. Ezek különböző történeti korokban alakultak ki, de többnek gyökere egészen az ősvallásig a hazai kereszténység kialakulásáig nyúlik vissza. Persze mára jó részük feledésbe merült, vagy csak egyes hagyományőrző vidékeken ünneplik. Ilyenek például február. 2.-a, Gyertyaszentelő Boldogasszony, a megtisztulás ünnepe, március 12.-e Gergely napja, Gergely pápát ünnepli, aki még a VI. században összegyűjtötte a kor keresztény énekeit, ebből alakultak ki az úgynevezett Gregorián énekek, április 24-e Sárkányölő Szent Györgynek, a lovagi erények megtestesítőjének, a magyar néphitben a pásztorok, állattartók védőszentjének a napja, május 16.-a Nepomuki Szent János, a hajósok, halászok vizimolnárok védőszentje, a gyónási titok mártírja, e napon feltétlen halászlének kell az asztalra kerülnie, november 1.-je Mindszentek, november 2.a Halottak napja. Utóbbi egyben a nagycsaládok napja is, ilyenkor szokás a halotti torra emlékeztető összejövetelt tartani, ahol a család élő tagjai együtt lehetnek. Rendszerint húsleves, disznótoros, sült hús és sós, édes tészták kerülnek terítékre.