Vallomások [antikvár]

Előszó (és plusz egy vallomás) Egy rendhagyó könyvet tart kezében a Tisztelt Olvasó, amelyben a hévízi Szent András Kórház betegei vallanak arról, hogy a betegségük és a kórházban eltöltött idő hogyan befolyásolta életüket, vagy fogalmazhatnék úgy is: a hévízi orvosok hogyan változtatták meg azoknak a betegeknek az életét, akikről kiderült: olyan reumás betegségben szenvednek, amely végigkíséri egész életüket, meghatározza mindennapjaikat. Meghatározza a mindennapi fájdalmakon keresztül a családi életüket, és munkájuk során befolyásolja teljesítményüket is. Amikor Bergmann főorvos asszony arra kért, olvassam el a betegek vallomásait és felkért az előszó megírására, előttem is végigpergett az életem. Eszembe jutott a dátum, 1977. október. Ez az időpont köti össze az életemet a kórházzal, az intézetben dolgozó orvosokkal, szakápolókkal, a teljes személyzettel. Ezért engedjék meg, hogy én is elmondjam saját kálváriámat, amely sok szempontból hasonlít, vagy talán azonos is a könyvben megjelent vallomásokkal. Egyformák vagyunk. Engem is végigkísér a betegségem, a fájdalom. Igaz az is, hogy a kórház, a családom, gyermekeim nélkül sokkal nehezebben tudtam volna mindezeket elviselni.