Vidék Íze 2017. január-december [antikvár]

Részlet az 1. számból: ,,Munka vagy mulatság A sok böllérfesztiválnak, hamisítatlan falusi disznóvágásnak, csapatépítő toros mulatságnak köszönhetően többen hajlamosak azt hinni, hogy a falusi ember egyik legjobb téli mókája a disznótor. Finom házi pálinka a fagyos hajnalon, aztán alapos villásreggeli a friss vérből, szaftos pecsenye ebédre, hurka-kolbász, káposzta vacsorára, mindehhez jóféle borocska, közben meg élcelődve, viccelődve darabolgatják a sertést. Pedig aki egyszer is volt igazi vágáson, jól tudja, milyen kemény munka. Már napokkal előbb kezdődik az edények, eszközök összekészítésével, kisúrolásával, fűszerek beszerzésével. A nulladik napon megőrlik a fűszereket, előfőzik a rizst, mindent szépen előkészítenek a következő napi szúráshoz és feldolgozáshoz. Aztán másnap jöhet az igaz munka; akármilyen sok is a segítő kéz, senki nem fog unatkozni egy percig sem, annyi a teendő. Estére, mikor már szép rendben sorakozik a sok hurka, kolbász, a húsok darabolva, csomagolva a hűtőben vagy a fagyasztóban várják a sorsukat, mindenki hulla fáradt, alig álla a lábán. És ekkor sincs vége a mulatságnak, másnapra is akad bőven tennivaló: általában akkor jut idő a füstölni való kolbász töltésére, zsírolvasztásra, pácolásra, nagytakarításra...."