Bővebb ismertető
Vajas kenyér retekkelEgy kis falusi lakótelepen nőttem fel, jó sok gyerek között, valamikor az őskorban. Elég annyit mondanom, hogy gyerekkoromban nekünk még tévénk sem volt (nemhogy telefonunk meg laptopunk). így hát a kütyük helyett magunk szórakoztattuk magunkat, egész nap lent nyargalásztunk a többi gyerekkel, ha esett, ha fújt, fent, a lakásban csak az abszolút kötelező időt töltöttük (leckeírás, fürdés, alvás). A tízórai és az uzsonna elfogyasztása is természetesen szabadtéri program volt. Az eléhezett csemete felordított a jó édesanyjának, és pár perc múlva átvehette az uzsonnára szánt kenyerét. A legeslegjobbak a tavasziak voltak. Az alap a vajas kenyér volt, akkoriban még nem felkapott kis pékségekbe jártunk, egyrészt nem is voltak, másrészt a minden kisboltban kapható 3,60-as kenyér isteni volt, ropogós héjú, puha, rugalmas bélzetű, tehát erre kente anyám a vajat (nem a margarint). Ilyenkor, márciusban, áprilisban beborította az egészet hajszálvékonyra vágott apró, piros hónapos retekkel. Vagy friss, sötétzöld színű erős paprikával, amiből gondosan kivágta az ereket (nem, csípős paprika csak jóval később volt). Esetleg apróra karikázott zsenge újhagymát szórt rá gazdagon. Elképesztően finom ízük volt az első tavaszi zöldségeknek, azóta is a számban érzem a tökéletes falatok zamatát. Ezeket a zöldféléket a helyi, falusi asszonyok árulták az élelmiszerbolt előtt. A retkek és újhagymák nem utazták át a fél világot, általában a szomszéd utcákból érkeztek, és nem volt idejük fonnyadozni, kornyadozni, hiszen éppen csak az eladás előtt húzták ki mindet a nem agyonvegyszerezett földből. Nyilván ettől volt olyan fantasztikus ízük, hogy több évtized elteltével is vágyom utánuk. Nekem a tavasz első kulináris örömeit ezek a kis apróságok hozzák meg. Ma már ugyan egész télen folyamatosan kapható szinte minden, de ezeknek az íze egyszerűen nem hasonlítható össze a frissen szedett szabadföldi zöldség zamatával. Mindegyik a saját szezonjában a legeslegjobb. Alig várom, hogy jöjjön a leveles spenót és sóska, az édes, apró sárgarépa, a ropogós karalábé, és folytathatnám a sort egy darabig. Ha el tudnak jutni egy termelői piacra, akkor nagy eséllyel hozzájuthatnak igazi, helyben termelt frissen szedett nem vegyszerezett zöldségfélékhez.LJj kiadványunkban sok ötletet adunk a zsenge tavaszi zöldségek felhasználásához, üde leveseket és salátákat, izgalmas és laktató főfogásokat kínálunk. De mindezek előtt még csináljanak velünk végig egy húsvét előtti nagyböjtöt, különszámunk elején sok finomságot ajánlunk a figyelmükbe, húst egyik sem tartalmaz. A húsvéti menü megtervezéséhez is segítséget adunk, komplett vendégfogadó menüsorral készültünk, és persze sok-sok édes süteménnyel, különféle sós harapnivalókkal.Forgassák legalább olyan örömmel ezt a kiadványt, mint ahogy mi készítettük önöknek. Örömökben gazdag, szép tavaszt kívánok mindnyájuknak.Csonka Ilona főszerkesztőW:m Mmím 1 'i; íK!H,'Mííit:Jmm