Világasztal - rengeteg recepttel [antikvár]

Bebarangolja az étkezés kultúrhistóriájának egy-egy érdekes fejezetét, négy kontinens népeinek, országainak lábasába kukkant bele szenvedélyes kíváncsisággal, a jelen és a múlt történeteivel fűszerezve a különleges, olykor egzotikus, de a mai magyar konyhában is elkészíthető ételeket. Olvasható ez a könyv novelláskötetként, útikönyvként, ismeretterjesztő műként és szakácskönyvként. De nem érdemes kategorizálni - mert ez egy olyan könyv, ami kedvet csinál ahhoz, hogy felfrissítsük a megszokott menüsort, meglepjük valamivel a családot - vagy éppen újra közösen találjuk ki, legközelebb mivel varázsoljuk világasztallá az étkezőnket. Milyen is ez a "receptregény"?Juhani Nagy János Világasztal című könyve valójában egy gasztronómiai utazás. A szerző bejárta a helyeket, amikről ír, kóstolta az ételeket, amelyeknek felidézi az ízét - és lehetőséget teremt minden olvasója számára, hogy mindezt átélje a saját otthonában. Három a könyv öt fő fejezete közül különböző földrészeken barangol. De nem mechanikusan országról országra, csak földrajzi szempontok szerint! Megismertet például a norvég vagy a japán konyha rejtelmeivel, az amerikai gasztronómiai kultúra változásaival, Tunézia "szerelmes" főztjeivel - de külön szól például a szláv levesekről vagy a piláf számos variációjáról. Érdekes, olvasmányos utazások ezek, amelyek szó szerint ízelítőt nyújtanak szokásokból, történelemből. Tekinthető ez tehát egyfajta kulináris útleírás-gyűjteménynek. Az elbeszéléseket ugyanakkor számos, összesen 150 recept gazdagítja. Méghozzá olyanok, amelyek nincsenek kilúgozva, hozzáigazítva a hazai szokásokhoz, napjaink divatjához - mégis elkészíthetők minden magyar konyhában, hiszen a hozzávalók idehaza is kaphatók. Két fejezetben pedig témába vágó érdekességeket, különlegességeket, háttérinformációkat tálal - szintén olvasmányos módon -, de azért ezekben is találni recepteket. Így például az egyik fejezet Konyhakronológia az újkőkortól 2003-ig, de olvashatunk itt az ételek és az irodalom kapcsolatáról, arról, hogy valójában mi mindent megeszünk, a kaviár, a szarvasgomba rejtelmeiről, és strucchús várható karrierjéről, karácsonyi és reggeliző szokásokról vagy a japán teaszertartásról is. A könyv érdekes olvasmány gourmand-oknak, azoknak, akik egyszerűen szeretik a hasukat, akik szeretnek utazni - tehát mindenkinek, akik nyitottak a világ és az újdonságok felé. A könyvet Gulay István, a Magyar Konyha most leköszönt főszerkesztője és Bächer Iván író ajánlja az olvasók figyelmébe. Ízelítő a Világasztal fejezeteiből:- Aperitif a világasztalhoz: gasztronómiai "leg"-ek, az evés az irodalomban, malac vagy ínyenc, aki szürcsöl?, reggelik és karácsonyok világszerte, egy rémtörténet arról, miket eszünk, és egy kis konyhakronológia az újkőkortól a XXI. századig - Óvilági konyhák: Európa nagyanyáink legkülönbözőbb derelyéitől a paella-variációkig (többek között) a szláv leveseken, a baszk különlegességeken, a linzer és ischler változatain és a skandináv halas ételeken át, egy kis ír kávéval leöblítve. - Keleti ízvilág: Ázsia, indulva a török kebabtól és baklavától, azután piláfok zöldséggel és különböző húsokkal, kaukázusi és kantoni konyha, kínai csirkemódi, édes-savanyú variációk, keleti édességek, thai ízek, és tofu salátának, desszertnek. - Kóstoló Afrikából és az Újvilágból: harissa és kuszkusz Tunéziából, vaníliafagyi a forró Madagaszkárról, egytálétel az ízletes és laktató latin konyhából - és persze a mindenhol otthonos ceviche, a hódító "pulykanap", és az őszibarack államának ízei. - Világkarrierek - és titkok: ott kenyér, itt köret: a rizs. Vajon meghódítja-e a világot a strucchús, mit kell tudni az aranyárban mért szarvasgombáról, milyen és meddig lesz még igazán jó kaviár, hogy változott meg az amerikai ízlés, milyen egy japán teaszertartás, és mit ettek Illésék a talán utolsó közös vacsorán?