Viszlát, laktóz! [antikvár]

Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, feltételezhetően laktózérzékeny, vagy tejfehérje-allergiás. Ezért nagyon fontos számára, hogy mit ehet, hogyan készítse el, hol vásároljon, mire vigyázzon. Gyermekkorom óta én is egyre kevésbe tolerálom a tej-származékokat, kisfiam pedig már egész piciként produkálta a tüneteket, amikor tejet ivott. Igy álltunk át egy alapvetően laktóz-, és tejfehérjementes táplálkozásra. Korábban én sem kaptam választ az előbb feltett kérdésekre, és nem találtam olyan használható szakácskönyvet, amit szívesen ajánlanék bárkinek. Ez sarkallt arra, hogy elkészítsem ezt a könyvet. A legtöbb ilyen jellegű könyv kombinált allergiákra épül, de mivel - laktózérzékenyként vagy tejallergiásként - a tejbevitelre való figyelés is éppen elég figyelmet igényel, ezért ez a könyv kizárólag erre a problémára fókuszál. Mielőtt még részletekbe mennénk, fontos tisztázni: a tejcukor érzékenység (laktózintolerancia) nem azonos a tejfehér-je-allergiávall A laktózérzékenyek minden olyan terméket fogyaszthatnak, amit a tejfehérje-allergiások, azonban ennek a visszája már nem igaz. Abban, hogy ki mit fogyaszthat, szintén nagy segítséget nyújt ez a könyv. Laktózérzékeny vagyok? Aki tejcukorérzékeny, tisztában van annak tüneteivel: puffadás, teltségérzet, hasmenés, hasfájás, fáradtság, fejfájás, néha bőrkiütések is jelentkezhetnek. Ez az érzékenység nem is igazán betegség, de mégis ez a leggyakoribb emésztési probléma. Hogyan lehet ez? Röviden: „a laktóz (tejcukor) egy - a természetes táplálékok közül kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló - kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. Az úgynevezett laktázenzim - mely a vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a bélflóra baktériumai által termelődik - bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká: glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztőrendszerből a véráramba. A laktózintoleranciát vagy magyar nevén tejcukor-érzékenységet ennek a laktázenzimnek a hiánya, illetve csökkent termelődése okozza. Ennek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből a vastagbélbe, ahol az ott lévő baktériumok bontják le. Két gramm tejcukorból (kevesebb mint fél deciliter tej laktóztartalma) közel másfél liter hidrogéngáz képződheti" ^ A primer felnőttkori laktázelégtelenségnek genetikai oka van. Születés után a testünk anyatejjel fejlődik a legjobban, és annak van a legmagasabb a laktóztartalma minden táplálék közül. Az újszülött bélrendszerében már megtalálható és remekül működik a laktázenzim, mely felelős a tejcukor, azaz laktóz lebontásáért. Amikor elkezdődik a hozzátáplálás - egyéb ételek fokozatos bevezetése - egyre kevesebb laktázenzimre lenne szükség, hiszen a laktózbevitel az anyatejbevitellel arányosan csökkenni fog. Ez valóban így is lenne, azonban az ember az anyatejről való leállás után más emlősök (adott esetben tehén, kecske, jak stb.) tejét kezdi el fogyasztani. „Évezredekkel ezelőtt az emberiség táplálkozási kultúrája kettévált. A földművelő népek rizs alapú táplálkozásánál a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást. A pásztor népek számára - a hús mellett - a tej és a tej-