Zöld és fehér 2013. november [antikvár]

Vigyázzunk a Csapajev-tekintetűekkel Most, hogy magazinunk több mint egy éve íródó történetében több egykori ferencvárosi sportolót szólaltattunk meg, eszembe jutott, hajdani fradista játékostársaim közül jó néhányan mennyit változtak. Jó és rossz irányba egyaránt. Hiába hajtogattuk viccesen, hogy délelőtt csak az útburkolók isznak, egyik társunk például olykor reggel kilenckor, közvetlenül az edzés előtt az Üllői úti stadion éttermében pörköltet evett nokedlivel, mellé két kisfröccsöt küldött a szervezetébe, manapság viszont a túloldalon olyan szigorú, hogy némi túlzással a játékosai csak rózsaszín kupakos vizet ihatnak. Vagy említhetem az egykoron komoly piásnak tartott játékosunkat, aki évek óta egyáltalán nem "emel". Persze, akadt példa az antipóluson is, a hajdani absztinens, aki még a borízű almát is fintorral dobta odébb, idővel kanálisszagú lehelettel és Barkasszal, azaz, keverékkel közlekedett, a tájjellegű nedűt mindig vegyítette valamilyen erjesztett itallal.