kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Albert István - Deutsche in Budapest [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/676/4924676.jpg "Albert István - Deutsche in Budapest [antikvár]")
Deutsche in Budapest [antikvár]
Albert István, Balog Zoltán, Balogh Margit, Boross Marietta, Cseresnyés Ferenc, Csoma Zsigmond, Daniela Tiggemann, Demszky Gábor, Donáth Péter, Elmer István, Eppel János, Erényi Tibor, Ernst Deger, Fehérvári (Fritz) József, Fónagy Zoltán, Franz Walper, Fried István, Frisnyák Zsuzsa, Gergely Jenő, Gy. Balogh Ágnes, Hambuch Géza, Hambuch Vendel, Hanák Péter, Hoffer József, Hollós Lajos, Jakob Bleyer, Kapronczay Károly, Keszler Mária, Klemm László, Krix György, Lauer György, Lunczer Teréz, Mádl Antal, Manherz Károly, Mayer Éva, Nagy László, Nagy S. Anikó, Paál Vince, Rédey Judit, Reisz T. Csaba, Schubert Ferenc, Schuth János, Simon Péter, Soós István, Spira György, Szabó Dezső, Szakolczay Attila, Szász Ferenc, Tarnói László, Tilkovszky Loránt, Treszl Antal, Werkli Flórián, Willi Klinkhammer
Egyetemista korom óta foglalkoztat egy ilyen jellegű könyv megjelentetése. Már korábban jeleztem, hogy szeretnék egy átfogó művet megjelentetni a fővárosi német történetéről, kultúrájáról és a mindennapi életben játszott szerepéről.
E munkában a kezdetektől napjainkig tárgyaljuk a budapesti németség történetét, de átfogó betekintést is nyújtunk a németségnek a gazdasági, kulturális, tudományos, illetve az egyházi életben, de a legkülönbözőbb területen játszott szerepébe. Itt a németség...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
5740 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Egyetemista korom óta foglalkoztat egy ilyen jellegű könyv megjelentetése. Már korábban jeleztem, hogy szeretnék egy átfogó művet megjelentetni a fővárosi német történetéről, kultúrájáról és a mindennapi életben játszott szerepéről.
E munkában a kezdetektől napjainkig tárgyaljuk a budapesti németség történetét, de átfogó betekintést is nyújtunk a németségnek a gazdasági, kulturális, tudományos, illetve az egyházi életben, de a legkülönbözőbb területen játszott szerepébe. Itt a németség csaknem 1500 éves múltra tekint vissza. A késői római korszaktól kezdve a mai napig kimutatható jelenléte a főváros területén. Természetesen igaza van Csaplovics János 19. századi néprajztudósnak, hogy Magyarország "Európa kicsiben", mert ebben az országban, így Budapesten is sok kisebbség, felekezet, nyelv képviselete volt. A magyar főváros éppen ennek a multikulturális tényezőnek, a kultúrák sokszínűségének köszönhette gyors felemelkedését és nagyságát.
Termékadatok
Cím: Deutsche in Budapest [antikvár]
Szerző:
Albert István
,
Balog Zoltán
,
Balogh Margit
,
Boross Marietta
,
Cseresnyés Ferenc
,
Csoma Zsigmond
,
Daniela Tiggemann
,
Demszky Gábor
,
Donáth Péter
,
Elmer István
,
Eppel János
,
Erényi Tibor
,
Ernst Deger
,
Fehérvári (Fritz) József
,
Fónagy Zoltán
,
Franz Walper
,
Fried István
,
Frisnyák Zsuzsa
,
Gergely Jenő
,
Gy. Balogh Ágnes
,
Hambuch Géza
,
Hambuch Vendel
,
Hanák Péter
,
Hoffer József
,
Hollós Lajos
,
Jakob Bleyer
,
Kapronczay Károly
,
Keszler Mária
,
Klemm László
,
Krix György
,
Lauer György
,
Lunczer Teréz
,
Mádl Antal
,
Manherz Károly
,
Mayer Éva
,
Nagy László
,
Nagy S. Anikó
,
Paál Vince
,
Rédey Judit
,
Reisz T. Csaba
,
Schubert Ferenc
,
Schuth János
,
Simon Péter
,
Soós István
,
Spira György
,
Szabó Dezső
,
Szakolczay Attila
,
Szász Ferenc
,
Tarnói László
,
Tilkovszky Loránt
,
Treszl Antal
,
Werkli Flórián
Willi Klinkhammer
Kiadó: Deutscher Kulturverein
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
ISBN: 9630372894
Méret: 170 mm x 240 mm
Demszky Gábor portréját Magyar Bálint készítette.
Fried István magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár. Az irodalomtudományok kandidátusa, az irodalomtudományok doktora.
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............