Hatvan év emlékei [antikvár]

BARTHA ELEK UJVÁRY ZOLTÁN HATVAN ÉVES A debreceni egyetem néprajzi tanszékének professzora, számos könyv, tanulmányok, cikkek százainak szerzője, egyetemi és országos kiadványok szerkesztője, kiadója, Ujváry Zoltán, ebben az évben tölti be 60. életévét. Munkatársai, kollégái ezzel a kiadvánnyal tisztelegnek a közel négy évtizedes alkotói életút, a kutató, a tanár, a szerkesztő, és az ember, a kolléga és jó barát előtt. Ujváry Zoltán néprajzkutatói pályafutásának négy évtizede attól az évtől számítható, amikor hallgatóként a debreceni egyetem kapuját átlépte (1951). Minthogy azóta munkája megszakítás nélkül ide köti, nyugodtan mondhatjuk, hogy kezdettől, szinte 1949-es alapításától fogva részese az intézet életének. A tanszék első professzora, Gunda Béla iskolateremtő személyisége mellett sokat tett a magyarországi néprajztudomány azóta "debreceni iskola" néven ismertté vált irányzatának kialakításáért, majd mint a tanszék vezetője, folytatta, s jelenleg is folyatja ezt a munkát. Egyetemi kortársai, tanítványai ma a magyarországi néprajz vezető alakjai. Tudományos munkásságában szorosan összekapcsolódva, de mégis jól elkülöníthetően több szempontból is kettős vonulat figyelhető meg. Kutatói alkatára mindvégig meghatározó módon nyomta rá bélyegét a szülőföldjéhez, a gömöri tájhoz való ragaszkodás, amelynek egy kis falujában 1932-ben kálvinista kisnemesi család tagjaként meglátta a napvilágot. Számos könyvének anyagát merítette e terület gazdag népi kultúrájából, folklórjából. Gondolkodásának európai távlatait részint egyéni sorsa, a szülőföldjét kettészelő II. világháború után kialakult államhatárok, de még inkább a debreceni egyetem levegője, tanára, Gunda Béla szellemi irányítása alakították ki. Nemcsak a magyar folklorisztika, de az európai folklórtudomány számára is jelentős monográfiáit a nemzetközi tudomány két ízben is Pitré-díjjal tüntette ki. Talán nem túlzás, ha megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy ez az elismerés nem csupán a nemzetközi mércével mérve is komoly tudományos teljesítménynek szólt. Szerepet kapott benne az a sajátos szellemiség, amely Ujváry Zoltán valamennyi jelentősebb munkáját áthatja, s amely a tudományos eredmény szintjére emeli Közép-Európa, a szélesebben vett Kárpát-medence népei egymásrautaltságának tudatát. Fontos tudományos eredménynek számít az itt élő népek évezredes együttélése során kialakult kulturális közelségének felismerése, amely Ujváry Zoltán munkásságában a szellemi műveltségi javak állandó mozgásának, népek közötti cserélődésének, átadás-átvételi folyamatának teóriájában öltött testet. Tudományos pályájának ide vonatkozó megállapításai önálló elméletté formálódtak, amely talán nyugvópontot hozhat a közép-európai nemzeti folklorisztikák között az egyes hagyományok eredetkérdését illetően időről időre fellángoló, nemzeti el-