Jászberény - Jász Múzeum [antikvár]

Az 1874. esztendő utolsó napjaiban kezdte meg működését hazánk egyik legrégibb vidéki múzeuma, a Jász Múzeum. Jászberény nagy megbecsüléssel övezi a múzeumalapító, Sipos Orbán nevét, aki tehetségét, anyagi lehetőségeit a közérdek javára, a város fejlődésének előmozdítására igyekezett fordítani. A Jász Múzeum már működésének kezdeti éveiben is méltó gyűjtőhelye volt a Jászság történelmi emlékeinek. Az intézmény történetének későbbi évtizedeiben gyakran kötődik a Jász Múzeumhoz egy-egy jeles kutató munkássága, amely biztosítja a lendületesebb ütemű fejlődést. A századforduló időszakában Hild Viktor gondozza és gyarapítja a gyűjteményt, gondos adatgyűjtései, a régészeti és néprajzi jelenségek aprólékos leírásai a mai kutató számára is értékes adatforrások. Banner János, aki 1913-tól a Tanácsköztársaság megdöntéséig gondozta a múzeum anyagát, terjesztette ki a múzeum gyűjtőkörét a néprajz területére is. A jászberényi céhek számos értékes emlékét mentette meg az elkallódástól, s megalapozta a múzeum gyűjteményeinek korszerű nyilvántartási rendjét. 1926 után Réz Kálmán lelkészt bízta meg a város a múzeum anyagának gondozásával. Szerencsés módon bontakozott ki körülötte egy jelentős helytörténeti kutatógárda, amelynek vezető egyénisége Komáromy József. Múzeumbaráti körében Blénessy János, Porteleki József, Németh Ferenc aktív helytörténeti kutatómunkát fejtettek ki, s jelentős publikációkat jelentettek meg. Az ő működésük idején, 1931-ben költözött a Múzeum a jelenlegi oszlopos, boltíves, hangulatos műemlék épületbe.