Pácin - Bodrogközi Kastélymúzeum [antikvár]

A Bodrogköz a csehszlovák-magyar országhatár északkeleti szakaszának két oldalán, a Tisza-Latorca-Bodrog folyók által határolt tájegységünk. Az újkőkortól kezdődően folyamatosan lakott. Kedvező természeti adottságai miatt egyike volt a honfoglaló magyarok által legkorábban megszállt területeknek. A múlt századi folyószabályozásokig délnyugati része vizes-mocsaras volt. Mai településszerkezete már a 13-14. században kialakult. Az Árpád-korban 95, a késő középkorban 65, napjainkban 56 jelentősebb település tartozik ide. Lakossága a honfoglalás óta magyar, a 16. századtól túlnyomórészt református vallású. A 17-18. század folyamán földesúri kezdeményezésre görög katolikus vallású ruszinokat telepítettek be. Gazdasági-kulturális életének központjai Királyhelmec és Nagykövesd mezővárosok voltak, a leleszi apátság évszázadokon keresztül hiteles helyként funkcionált. A Bodrogköz fejlődése a trianoni békeszerződésig töretlen volt. Az elcsatolások a legsűrűbben lakott északi részt érintették, elszakítva ezzel a magyar lakosság döntő részét, ipari, kereskedelmi és kulturális központjait. A hazánkban maradt települések gazdasági-kulturális fejlődése megrekedt, a vidék hanyatlásnak indult, lakossága fokozatosan csökkent.