Régi és új peregrináció I. [antikvár]

ÁRPÁS KÁROLY (Szeged)Adalékok a magyar észt irodalmi kapcsolatok történetéhezAkik valaha is foglalkoztak annak kutatásával, hogy két (vagy több) nép irodalma hogyan és miért érintkezik, azok tudják, hogy ennek kiderítése, megokolása majd mindig csak föltevésekhez vezet. Igaz, ezek a föltevések már csoportosíthatók: adódhatnak a közvetlen érintkezésből,1 kiválthatja az érdeklődést valamilyen történelmi esemény,2 az adott szerző vagy a mű ismertetése a cél,3 lehet alap a rokonság-tudat",4 esetleg a fentiek figyelembe vételével kísérlik meg egy kijelölt időszak összegzését.5A magyar és az észt irodalom kapcsolatának vizsgálatát, úgy tűnik, csak a nyelvrokonság-tudat igazolhatja.6 Munkánk nem ennek irodalmi, megtermékenyítő hatását vizsgálja, hanem azt, hogy ez mennyiben játszott közre a magyar irodalom terjedésében, terjesztésében. Ha eltekintünk a két népköltészet kölcsönös megismerésének igencsak bizonytalan kezdeteitől, ha csak a szépirodalmat vizsgáljuk, akkor a következő időpontokkal találkozunk: magyarul először 18561857-ben Peter Mannteuffel elbeszélése szólal meg a finn Ahlquist nyomán,7 észtül pedig először Petőfi 1879-ben egy naptárban.8 Nem kívánjuk a 112 év minden észtre fordított magyar művét itt számba venni (pedig nincs még elvégezve ez a feladat9), hanem csak egy kis szeletet vizsgálnánk, egy folyóirat-szerkesztőség 19571990 közötti tevékenységét.A Looming (Alkotás) című folyóiratot 1923-ban hozta létre Friedebert Tuglas csoportja, hogy aztán később az Észt írószövetség lapja legyen. Az 1940-es fordulat után változatlan néven továbbra is kiadták.10 1957-től megjelenik heti füzetes melléklete, a Loomingu raamatukogu (Az Alkotás" könyvtára). Ez a kedvelt, nagy példányszámú sorozat évi 52 számában a mai észt és a világirodalomból közöl műveket, de előfordulnak olyan régebbi, nem feltétlenül szépirodalmi, inkább történeti művek is, amelyeknek (újraközlése a nemzeti tudatot erősíti. (Bár minden összehasonlítás sántít, de az összevetéshez támpont lehet, ha a folyóirathoz a Nagyvilágot és a Kortársat rendeljük, a periodikához pedig a Modern Könyvtár-sorozatot.) Nem állt módomban a folyóirat és a periodika történetének tanulmányozása, s nem nyertem betekintést az észt(?), a szovjet kiadói politika intézményeinek titkaiba, így az adatok filológiai pontosítása, az okok, döntések hátterének a megvilágítása elmaradt munkámból." Néhol próbálkoztam, de a tények beszélnek majd helyettem (s ha jelentésüket nem is értjük meg mindig, de az adatok még fontosak lehetnek).