Szentendre - Szabadtéri Néprajzi Múzeum III. [antikvár]

Hazánk nyugati határán, a Duna és mellékfolyói által felszabdalt földrajzi medencét, valamint az azt övező dombvidéket a 18. század óta Kisalföldnek nevezik. A történeti Győr, Sopron, Pozsony, Nyitra, Bars és Komárom megyék alföldi jellegű részeit jelölték ezzel a tájnévvel. A Kisalföld a gazdag vízivilág, a termékeny talajok, áradmányos földek, a napsütötte szőlő- és gyümölcstermő dombok és a csapadékos éghajlat következtében az ország egyik leggazdagabb vidéke. Területén fontos vízi- és szárazföldi kereskedelmi utak vezetnek át. A Kisalföld változatos néprajzi képe tükrözi az erős táji tagoltságot, s az elmúlt évszázadok történeti eseményeinek településtörténeti következményeit. A középkori sűrű, aprófalvas településhálózat a török kori meg-megújuló harcok során sok helyen elpusztult. A visszaköltöző és új betelepítésekkel is megerősített népesség építette ki a ma ismert településhálózatot. A nyugati határvidék középkori eredetű német települései a 18. század folyamán újabb német betelepülőkkel gyarapodtak, s már a 16. századtól fogva megkezdődött a horvát nemzetiségi falvak kialakulása délszláv menekülőkből, betelepítettekből.