Szentendre - Szabadtéri Néprajzi Múzeum V. [antikvár]

A múlt század első felében malomiparunk ugrásszerű fejlődésnek indult. Az őrlés minőségének és mennyiségének a javítását a gőzenergia alkalmazása és több jelentős magyar találmány bevezetése tette lehetővé. Hagyományos malmaink jelentős része nem tudott lépést tartani a megváltozott feltételekkel. Ez különösen érvényes volt szárazmalmaink esetében, amelyeket hengerszékkel vagy korszerű szitaberendezéssel felszerelni nem lehetett. Hanyatlásukat jól illusztrálják a statisztikai adatok. 1863-ban még 7966 szárazmalom működik az ország területén, de 1885-ben már csak 3197, míg 1906-ban összesen 619 darabot írnak össze. Napjainkra számuk háromra csökkent, és mint értékes ipari műemlékek védettségben részesülnek.Az említett három malom közül kettő eredeti helyén maradt (Szarvas, Tarpa), míg Vámosorosziból származó társukat a Szentendrei Szabadtéri Múzeum Felső-Tiszavidék tájegységében építettük fel. A malom eredeti helyén a falu központjában állt, így a műzeumban is a tájegység közepén, a mándi református templom és a nemesborzovai harangláb szomszédságában helyeztük el. Az újraépítéskor szem előtt tartottuk, hogy a malom üzemképes legyen, és a nagyközönség időnként őrlési bemutatókon tekinthesse meg működését.