Tiszta Szívvel 1995 [antikvár]

Részlet: Dr. Párdányi Miklós igazgató úr tanévnyitó beszéde Kedves régebbi és most induló diákok, lányok és fiúk! Kedves kollégák és vendégeink! Ismét egy állomás, megint egy kezdet és újrakezdés. Egy kihívás, ami választ vár. Egy pont, ahonnan el kell indulni. Egy helyzet, amelyhez képest el kell jutni valahová, amit meg kell haladni a majdani számvetésig, amelyhez viszonyítani lehet a közelebbi és távolabbi jövő fejleményeit. Egy rejtély, amit a most induló jövó' hordoz és amit meg kell fejteni. Ennek tudatosítására jöttünk most össze a tanévkezdés okán. Értelmet az adhat ennek az összejövetelnek, ha segít lendületet venni, gondolatokat ébreszt és segít tisztába jönni önmagunkkal, hogy reménnyel tudjuk vállalni az új kezdés feladatát. A dolog történelmileg úgy alakult, hogy iskolába járni az életnek ebben a szakaszában márpedig muszáj. "Sajnos" - lehet a reflexe sokaknak ennek hallatán. De, ha veszitek a fáradságot - és bizonyosan megéri venni-, hogy mélyebben elgondolkozzatok ezen: elég hamar rájöttök, hogy sok-sok emberi nemzedék tapasztalata támogatja és igazolja az iskola létét, ami nélkül aligha készülhetnétek fel az életre, pályaválasztásra, hivatásra és arra, hogy társadalomra érett emberekké váljatok. Jó esetben óriási, és mással nem pótolható segítség az iskola a tudás és sokféle tapasztalat megszerzésében. Megalapozó és megtartó erő, értékkifejező és közvetítő közeg, amely megtart, körülvesz, véd és éltet, vagyis Alma Mater, /almus: tápláló, éltető, jótékony, jóságos, áldásos; mater: szülőanya, forrás, kútfő/. Mondom: jó esetben áldás - és mi erre a lehetőségre törekszünk. Merem ezt mondani, mert az iskola nem csak "úgy van", hanem mert az iskolát "csinálják". Tanárok, diákok, szülők, családok, támogatók együtt és összeműködve. Mi itt együvé kerültünk tanárok, diákok, szülők és támogatók, és elemi érdekünk, hogy jó iskolát - Alma Matert "csináljunk". Ennek az általánosan megjelölt célnak a megközelítése érdekében persze nagyon komolyan kell vennünk magunkat és részt kell vennünk egy közös erőfeszítésben. Példák hosszú sora igazolja - nagyszerű, messze földön elhíresült iskolák hálásan emlékező diákjainak tanulsága - és intézményes elismerések bizonyítják, hogy megérheti az erőfeszítés arra, hogy jó iskolát építsünk magunk köré. És távolról sem csak ismeretszerzésről, szorosan vett tudásról, hasznosítható információk be- és kimenetéről van szó, hanem az állandó újrakezdés és megújulás folyamáról, ami, ha megszakad, vagy elapad - pótolhatatlan hiány, tátongó űr keletkezik, és aminek a megelőzése elsősorban erkölcsi tényezők érvényesülésének függvénye. Erről a helyről tisztemnél fogva személyes szakmai-pedagógiai elkötelezettségem szerint hadd ajánljak megfontolásra és elfogadásra bizonyos szempontokat, amelyeket talán érdemes mértékként használni munkánk során, és amelyeknek tétje az érlelés, érlelődés, nevelődés, felnőtté érés. Mondok négy szót, megnevezek négy fogalmat és párba állítom őket: ösztön- erkölcs, ész-szellem. Az 1 9 95. május 1