A Forsyte-Saga I-II. [antikvár]

A Forsyte Saga (Forsyte mondakör) eredetileg annak a résznek címéül volt szánva, amely «A vagyon ura» címet viseli. Arra, hogy a Forsyte-család összegyűjtött krónikájának címéül válasszam, az a forsytei szívósság vitt rá, amely valamennyiünkben megvan. A saga szó használata ellen azt a kifogást lehetne támasztani, hogy hősies csengése van, már pedig e könyv lapjain igen kevés hősiességet találni. De én a szót kellő iróniával használom s végre is, bár e hosszú történet feketekabátos, berakott-szoknyás és fixkamatos kor gyermekeinek történetét tárgyazza, a harc jellemző hevének még sincsen híjján. Ha eltekintünk az ősök óriási termetétől és vérszomjas természetétől, amint emlékezetöket a mesék és legendák megőrizték, bizonyos, hogy a sagák hőseiben is a Forsytek vagyonszerző ösztöne lakott s a szépség és szenvedély rohamával szemben éppoly védtelenek, mint Swithin, Soames, sőt mint a fiatal Jolyon is. S bár a régmúlt, talán sohase volt napok hősei olyan megdöbbentő erővel emelkednek ki környezetükből, amely sehogysem illenék egy Viktória-korbeli Forsytehez, abban biztosak lehetünk, hogy a törzsi ösztön már akkor is elemi erő volt s hogy a család s az otthon és a vagyon iránti érzék éppoly fontos volt akkor, mint manapság, akármennyire igyekeznek is napjainkban jelentőségüket lecsepülni.