Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
Dosztojevszkijtől származik az a híres mondás, hogy az egész modern orosz irodalom a ,,Köpeny" ujjából bújt ki. Gogol ,,Köpenyének" a szerencsétlen, szegény Akakij Akakijevics köpenyének az ujjából. A kis Nyetocska ruhájának ráncaiból pedig a modern orosz gyermektörténet bujt...
ár a könyvön:
Az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár), a kiadó által ajánlott fogyasztói ár, amely megegyezik a bolti árral (bolti akció esetét kivéve).
3500 Ft
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár) az érvényes, kivétel ez alól a boltban akciós könyvek.
Dosztojevszkijtől származik az a híres mondás, hogy az egész modern orosz irodalom a ,,Köpeny" ujjából bújt ki. Gogol ,,Köpenyének" a szerencsétlen, szegény Akakij Akakijevics köpenyének az ujjából. A kis Nyetocska ruhájának ráncaiból pedig a modern orosz gyermektörténet bujt elő. Csehov és Andrejev minden híres gyermektörténetének mintája ez a fura sorsú kis leány volt. Nyetocska az ősanyja a csehovi Vanykáknak és Szónyáknak, suszterinasoknak és cselédgyerekeknek. Andrejev gimnazistáinak és véres sorsú diákkisasszonyainak. Az orosz ember sokkal közelebb áll a gyermekhez, mint mi: hiszen jelleme még tele van gyerekes vonással; századokkal fiatalabb lévén a fajta az európai népek majdnem mindegyikénél. Ezért is könnyű megérteni, hogy az orosz ember nem a gyereket, hanem az embert látja meg először a gyermekben. A gyermeknek ezt az emberi meglátását először Dosztojevszkij vitte bele az orosz irodalomba. (Kiss Dezső)
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író. A világirodalom és az orosz irodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
Hadmérnöknek tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egyre inkább az irodalom és a publicisztika, illetve a korabeli szellemi mozgalmak felé fordult figyelme. Első sikeres alkotása Szegény emberek (1845–46) címen jelent meg 1848-ban. Bátyjával többször kísérelt meg lapokat, folyóiratokat megjelentetni (pl. Vremja – Az Idő címmel) – sikertelenül.
Bár sohasem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, szervezethez, mégis megvádolták, hogy tagja volt az utópista szocializmus nézeteit képviselő, ateista Petrasevszkij-körnek. Felségárulás vádjával halálra ítélték (1849), s több társával együtt alávetették annak a megalázó és félelmetes helyzetnek, hogy csak a vesztőhelyen, az ítéletre várva kaptak kegyelmet. Az ítéletet a cár többéves száműzetésre, majd az ezt követő katonai szolgálatra módosította.
A száműzetést állítólag élete egyik meghatározó pozitív élményének tartotta, itteni élményei alapján készítette Feljegyzések a holtak házából (1862) című emlékiratregényét.
Az 1860–70-es években hosszas utazásokat tett Nyugat-Európában, de – szemben kortársaival – a Nyugat inkább taszította, mint vonzotta. Utazásai során ismerkedett meg a különböző szerencsejátékokkal, s eluralkodott rajta a játékszenvedély, emiatt is sokat küszködött anyagi gondokkal. Ez az élményalapja A játékos (1866) című kisregényének.
Az író 1881. január 28-án este súlyos tüdőtágulatban hunyt el, s Szentpéterváron az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra. Temetése eseményszámba ment, rengetegen jelentek meg, hogy utolsó útjára elkísérjék.