Bővebb ismertető
Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mé!szöly Miklós. Az egyik a rekor!der Őze Bálinté, a másik pedig Hildié, Őze és saját, mozaik!kockákból összeálló élettörténe!tének mesélőjéé, aki a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomá!sa volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, es!ténként pedig rövid időre eltá!volította őket. Azt hisszük, Hil!di Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdon!képpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt hit!te, hogy végre birtokolja - a szerelmet, a boldogságot, a nyu!galmat. Hilda vallomásait Mészöly hi!deg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel elérni, a lelki-térkép realizmusát, a köz!érzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő ma!gány, közöny, hidegség illuszt!rálását." - Gerold László ,,Az atléta halála nem sportregény - írta művéről a szerző. - Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.