kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bartók Béla - Cantata Profana [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/886/4836886.jpg "Bartók Béla - Cantata Profana [antikvár]")
VORWORT
Die Cantata profana, im September 1930 fertiggestellt, ist vielleicht die vorzüglichste und deutlichste Manifestation von Bartdks Philosophie. In dieser Hinsicht kommt dem Text der Cantata eine besondere Bedeutung zu. Die kurze Anmerkung Bartóks auf dem Titelblatt der ersten Ausgabe, einem aus dem Jahr 1934 stammenden Faksimiledruck des Partiturautographs, lautet schlicht "Worte nach Volksliedertexten", was die Tatsache verbirgt, daß dieser Text seine wichtigste dichterische Arbeit ist. Er hatte im April 1914 auf einer Reise...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
3640 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
VORWORT
Die Cantata profana, im September 1930 fertiggestellt, ist vielleicht die vorzüglichste und deutlichste Manifestation von Bartdks Philosophie. In dieser Hinsicht kommt dem Text der Cantata eine besondere Bedeutung zu. Die kurze Anmerkung Bartóks auf dem Titelblatt der ersten Ausgabe, einem aus dem Jahr 1934 stammenden Faksimiledruck des Partiturautographs, lautet schlicht "Worte nach Volksliedertexten", was die Tatsache verbirgt, daß dieser Text seine wichtigste dichterische Arbeit ist. Er hatte im April 1914 auf einer Reise durch Siebenbürgen, die der Sammlung von Volksliedern diente, zwei Fassungen einer rumänischen Colinde aufgenommen, das ist ein Weihnachtslied mit mehreren Strophen, Die Melodien wichen voneinander ab (siehe Nr. 12/bb und 12/i in dieser Ausgabe), aber die Textewaren die gleichen, nämlich die einer Volksballade. Zwischen 1924 und 1926, als Bartók ein Buch über rumänische Weihnachtslieder schrieb (es wurde 1935 von der Universal Edition veröffentlicht; eine Neuausgabe mit den vollständigen Texten erschien 1968 bei Editio Música und B. Schotts Söhne), skizzierte er in rumänischer Sprache eine neue Fassung der Ballade, wobei er die beiden ursprünglichen Versionen miteinander verband und umdichtete. Da er beabsichtigte, für ein geplantes Vokalwerk einen ungarischen Text zu verwenden, sah er sich nach einem geeigneten Übersetzer um. Jósef Erdélyi, ein ungarischer Dichter jener Zeit, führte die Arbeit aus (sie erschien in der Januar-Ausgabe des literarischen Magazins "Nyugat"), Bartók war aber damit nicht zufrieden. Deshalb schrieb er eine neue ungarische Version des Textes selbst, ein schönes Gedicht, das er sehr liebte und sogar aufnehmen ließ, als er es im Budapester Radio las. Er hätte also wirklich "Ungarische Worte nach rumänischen Colindetexten von Béla Bartók" auf das Titelblatt setzen können.
Das Fehlen einer genauen Quellenangabe und eines Hinweises auf seine eigene Person ist in diesem Zusammenhang nichtsdestoweniger charakteristisch. In der Antwort auf einen Brief Octavian Beus, eines rumänischen Musikers, der versucht hatte, Bartók zu einem "compositorul roman" zu machen, schrieb er 1931: "Meine eigentliche Idee aber, deren ich - - seitdem ich mich als Komponist gefunden habe - - vollkommen bewußt bin, ist - - die Verbrüderung der Völker, eine Verbrüderung trotz allem Krieg und Hader. Dieser Idee versuche ich - - soweit es meine Kräfte gestatten — in meiner Musik zu dienen; deshalb entziehe ich mich keinem Einflüsse, mag er auch aus slovakischer, rumänischer, arabischer oder sonst irgendeiner Quelle entstammen. Nur muß dieQuelle rein, frisch und gesund sein!" Aus einem anderen Brief wissen wir sicher, daß Bartók 1933 die Komposition eines Kantaten-Triptychons plante, dos die Idee der Bruderschaft benachbarter Völker, der Rumänen, Slowaken und Ungarn, zum Ausdruck bringen sollte. Das einzige vollständige Stück, das aus diesem Plan hervorging, ist die Cantata profana, wohingegen es sich bei einem unvollendeten ungarischen Text, der in Bartóks Nachlaß gefunden wurde, um eine weitere Skizze zu handeln scheint. Nichtsdestoweniger sind Bedeutung und Symbolkraft auch der Cantata profana allern für Bartóks Philosophie sehr bezeichnend.
Termékadatok
Cím: Cantata Profana [antikvár]
Kiadó: Universal Edition
Kötés: Varrott papírkötés
Méret: 140 mm x 190 mm
Bartók Béla, szül. Bartók Béla Viktor János (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.)
Magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt a komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és kiválóan zongorázott.
1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, Thomán István zongoraosztályába és Koessler János zeneszerzésosztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltánnal együttműködve behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája, A kékszakállú herceg vára.
1940-ben a háború borzalmai elől hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. Szándéka ellenére már nem térhetett haza, 1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban.
Posztumusz az 1948. március 14-én első ízben kiosztott Kossuth-díjjal jutalmazták. 1955-ben posztumusz megkapta a Nemzetközi Békedíjat. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg.
Magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt a komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és kiválóan zongorázott.
1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, Thomán István zongoraosztályába és Koessler János zeneszerzésosztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltánnal együttműködve behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája, A kékszakállú herceg vára.
1940-ben a háború borzalmai elől hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. Szándéka ellenére már nem térhetett haza, 1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban.
Posztumusz az 1948. március 14-én első ízben kiosztott Kossuth-díjjal jutalmazták. 1955-ben posztumusz megkapta a Nemzetközi Békedíjat. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............