Csikós András [antikvár]

CSIKÓS ANDRÁS • Előzmények - Hódmezővásárhely a magyar művészetben Csikós András festői munkásságának megértéséhez némileg ismerni kell azt a közeget, amelyben tevékenységét kifejti. Türelmet kérve azon olvasóktól, akik számára Hódmezővásárhely szerepe a magyar festészetben jól ismert, azok számára, akiknek ez nem evidencia (vagy nem akar az lenni), tekintsük át e város helyét a XX. századi magyar művészetben. Hódmezővásárhely a Nagy Magyar Alföld délkeleti oldalán fekszik, de még messze az alföldet szegélyező hegyektől. A város körüli róna szemhatára vízszintes egyenes, a horizont vonalát legföljebb magának a városnak a tornyai, magas építményei bontják meg. Ám nem csak földrajzi elhelyezkedése és a táj képe miatt fontos helyiség a magyar festészet alföldi vonulatában; hiszen az alföldi festészet lényege nem a táj képében van, nem tájképfestészet, annak ellenére sem, hogy az „alföldi" festők igen nagy számú tájképet festettek. A jelenség az elején nem is magyar, bár a Nagy Magyar Alföldön kezdődött. August von Pettenkofen osztrák festőművész (Bécsben született 1822-ben, ott is halt meg 1889-ben; Kupelwieser és Eybl tanítványa volt) az 1848/49-es szabadságharc idején osztrák katonatisztként harcolt, majd 1853-tól három évtizeden át rendszeresen huzamos időt töltött Szolnokon. Kezdetben bécsi festők mentek vele (pl. T. Blau, O. Thoren, stb.), s a Szolnok környéki tájak, népi életképek bécsi, müncheni, párizsi kiállítótermekbe is eljutottak. A század második felében számos magyar művész követte a bécsieket: előbb Deák-Ébner Lajos, Bőhm Pál. Aggházy Gyula, Bihari Sándor, majd Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Olgyay Ferenc, Zombory Lajos. 1901-ben a város tizenkét műtermet épített, amelyben később is megfordult számos nagynevű magyar művész. Az Alföld északkeleti peremén, a már hegyek között fekvő Nagybányán 1896-ban indult az első, de legjelentősebb, a plein air törekvéseket fő céljának tekintő művésztelep HoUósy Simon vezetésével, az ő müncheni szabadiskolájának hallgatóival. Hollósy távozása után egy ideig a telep egyik vezetője Iványi-Grünwald Béla volt, aki később, 1912-ben a Kecskeméti Művésztelep alapítója lett. Rudnay Gyula volt az a festő, akinek a személye kapcsolta össze ezeket a művészeti alkotó telepeket: Nagybányán Hollósy tanítvány volt, majd megfordult Szolnokon és Kecskeméten is. Innen Hódmezővásárhelyre ment, ahol rövid időre megtelepedve részt vett az ott élő Tornyai Jánossal és Endre Bélával egy, a nyugati irányoktól eltérő, sajátosan magyar plein To understand András Csikós' art one needs to have an idea of the milieu where he does his work. While I'm sure that some of the readers are familiar with the role Hódmezővásárhely has played in Hungarian art, I hope that they'll forgive me if I offer an overview of the city's place in the 20th century Hungarian art scene for the benefit of those, who are not. Hódmezővásárhely is situated on the south-eastern side of the Great Hungarian Plains but still far from the mountains bordering on the plains. The countryside around the city is flat, the plane of the horizon is only broken by the spires and taller buildings of the town. It's not only the geographical location of the city and the image of the country that make it important in the Plains line of Hungarian art, because the essence of the Plains art is not the character or shape of the land, it is not about landscape although the painters of the Plains have produced a good number of landscape paintings. The phenomenon wasn't even Magyar in the beginning, even though it started in the Great Plains. August von Pettenkofen Austrian painter (he was bom in Vienna in 1822, where he also died in 1889; he was a student of Kupelwieser and Eybl) fought as an Austrian army officer during the 1848/49 War of Independence. From 1853 on for three decades he stayed in Szolnok for extended periods of time on a regular basis. At first he was accompanied by Viennese painters (e.g. T. Blau, 0. Thoren, etc.) and the paintings of landscapes and folk life appeared in galleries in Vienna, Munich and Paris, as well. During the second half of the century several Hungarian artists followed the Viennese. First Lajos Deák-Ébner, Pál Böhm, Gyula Aggházy. Sándor Bihari then Adolf Fényes, Lajos Szlányi, Ferenc Olgyay and Lajos Zombory as well. In 1901 the city built 12 galleries, where later several well-known Hungarian artists appeared. It was at the north-eastern edge of the Great Plains in Nagybánya, already surrounded by mountains, where the first and most significant artist colony, that considered the "plain air" aspirations its main purpose, was founded with the leadership of Simon HoUósy. Mr. Hollosy was accompanied by the students from his fi-ee school in Munich. Béla Iványi-Grünwald took over as leader of the colony for a while after Hollósy left. He later founded the artist colony of Kecskemét in 1912. Gyula Rudnay was the painter, who connected these artistic, creative colonies. In Nagybánya he was Hollósy's student, then he spent time in Szolnok