Így nőjön rajtunk a fű

Mit lehet csinálni a rendszerváltás utáni dél-romániai kisvárosban tanítás után vagy éppen helyett? A fiúk, ha nem éppen a focipályán lógnak, a mezőre mennek némi pénz reményében: a feketepiacon ugyanis el lehet adni a hálóval megfogott madarakat, hogy aztán az olaszok vegyék meg őket. A narrátor is Olaszországról, a márkás ruhák, drága autók és elegáns nők hazájáról ábrándozik, ahol a kisváros, Craiova balhés nagymenői időről időre megfordulnak, hogy gyanús üzletekben vegyenek részt. A csapdás kosarak, hálók és enyves üvegek között lesben állva a nyári melegben mintha megállna az idő, a főszereplő gondolatai pedig a természet és a madarak mellett a helyi (al)világ hősei, a félig megértett pletykák és események körül forognak, a hézagokat a saját maga által gyártott elméletekkel töltve ki. Felsejlenek egy bűntény körvonalai is, a főhős pedig így vagy úgy, de elveszíti ártatlanságát.

Augustin Cupsa, aki Craiovában nőtt fel, és gyakorló pszichiáterként is dolgozott, Így nőjön rajtunk a fű című regényében nagyfokú lélektani érzékenységgel és tapintható realizmussal ábrázolja egy saját törvényei szerint működő közösség világát.



- Mi a francot ásol? - kérdeztem másodszorra.

Akkor sem felelt, de gyanítottam, mert hallottam ilyesmiről, hogy olyan gödröt akart ásni, amelyben megfoghat egy-egy mezei egeret vagy ürgét, a földben akarta elhelyezni a csapdát, hálót tenni föléje, gondolva, hogy éjjel az a rétszéli vércse leszáll, bemegy a gödörbe a zsákmányért, és többé nem tud kijönni. (Kicsi volt az esélye, kicsi volt az esélye.) De mégse tudtam megállítani. Senki sem tudta volna. És ha akkor elmegyek, és kiderül, hogy Edit sehol sem találják, és egy idő után anyu azt mondta volna, figyelj, hallottam, hogy Edi nem ment haza Hriza nénihez, nem is járt az utcában, de nem azért, mert elment Olaszországba vagy csinált valami hülyeséget vagy valami szörnyűséget, hanem mert kigyulladt egy idegszál a fejében, mentővel vitték el a tópartról, és az orvosok bevágták a Park kórházba, mint Larisát, tényleg nem csodálkoztam volna. És ha megint jött volna egy vihar akkora villámlással, hogy beleremegett volna a rét, vagy ránk törtek volna a zsaruk, vagy a cigányok tábort vertek volna fölöttünk, vagy meghasadt volna alattunk a föld, ő akkor is ott maradt volna térdelve, lehajtott fejjel, összevont szemöldöke között lefolyó és földre csöpögő verejtékkel, a gödröt ásva.

(Részlet a regényből)



AUGUSTIN CUPSA (1980) román író, forgatókönyvíró eredetileg pszichiáterként végzett, és gyakorló pszichiáterként is dolgozott Bukarestben és Párizsban. Irodalmi pályája 2006-ban indult első regényével (Perforatorii), amely elnyerte a Romániai Írószövetség Opera Prima díját. Ugyanebben az évben egy forgatókönyve a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon az HBO Romania díjában részesült. 2010 és 2012 között közreműködött a Terápia című filmsorozat romániai adaptációjában, emellett íróként több rövidfilmet is jegyez. Két novelláskötetét hazai irodalmi díjakra jelölték, novelláit számos nyelvre lefordították. Így nőjön rajtunk a fű című regénye (2017) az Európai Unió Irodalmi Díjának jelöltjei között szerepelt, és a Romániai Írószövetség, valamint a PEN Romania díjaira is jelölték. 2022-ben Grazban, 2023-ban pedig Pécsett nyert el írói rezidencia-ösztöndíjat.

Az Így nőjön rajtunk a fű az első magyarul olvasható könyve.