Levelek Kr. e. 49-45.

Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) szónok, politikus, ügyvéd Arpinumban (ma: Arpino) született, de családjával már fiatalon Rómába költözött. Lokálpatriotizmusa identitástudatának egyik jellegzetes vonását képezte, amelynek megfelelően mindig azt hirdette, hogy valójában két hazája van: szülővárosa és a birodalom fővárosa. Ügyvédi működésének köszönhetően hamar nagy népszerűségre tett szert, ami segítségére volt abban, hogy homo novusként eljusson a hivatali ranglétra legmagasabb fokára: Kr. e. 63-ban consul lett. Egész életében a köztársaság védelmezőjeként tekintett saját magára, politikai jelszava a concordia ordinum (a rendek egysége) volt, miszerint a senatori és a lovagrend összefogásával szükséges megvalósítani Rómában azt a társadalmi egyetértést, amely a köztársaság válságát megoldhatja. A polgárháború idején Caesar és Pompeius közül az utóbbi mellé állt. Ebből az izgalmas, eseménydús időszakból származnak azok a levelek, amelyek jelen kötetben olvashatóak. A politikai válság miatt nehéz helyzetbe került Cicerónak ráadásul súlyos magánéleti gondokkal is meg kellett küzdenie: Kr. e. 46-ban, több mint harminc év házasság után elvált feleségétől, egy évvel később pedig elveszítette hőn szeretett leányát, Tulliát. Milyen lehetett valójában az a Marcus Tullius Cicero, aki a mai napig meghatározó alakja Róma történetének? Ennyi évszázad távlatából nehéz lenne a kérdésre válaszolni. Megőrzött leveleinél talán semmi sem nyújthat hűségesebb képet arról, miként élte meg sikereit és kudarcait.

A Cicero: Levelek első kötete Havas László és Óbis Hajnalka fordításában 2021-ben látott napvilágot, és a Kr. e. 45-44 közötti időszak leveleit a