Bővebb ismertető
Osho - Minden napra
Meditációk és felismerések a tudatos élethez
Osho tanításai évtizedek óta világszerte emberek millióit ösztönzik arra, hogy mélyebben megértsék önmagukat és a létezés természetét.
Az Osho minden napra ezeknek az időtlen felismeréseknek az esszenciáját gyűjti egybe - olyan gondolatokat, amelyek egyszerre inspirálnak, megkérdőjeleznek és felébresztenek. Ez a különleges könyv minden napra kínál egy meditációt vagy gondolatot, amely segít lelassulni, jelen lenni és mélyebben kapcsolódni önmagunkhoz.
Osho kötetében a keleti spiritualitás, a nyugati filozófia, a modern tudomány és a pszichológia tanításai találkoznak. Képes hidat teremteni az ősi bölcsesség és a modern élet között, megmutatva, hogyan lehet a meditáció nemcsak egy különleges gyakorlat, hanem a mindennapi lét természetes része.
A könyv minden napra kínál egy gondolatot vagy meditációt, amely segít elcsendesedni, kilépni a megszokott gondolatmintákból, és új szemmel látni a jelent. Lassan kibomlik egy másfajta létállapot - amelyben a test, az elme és a lélek nem külön világ, hanem egyetlen harmonikus egység. Nem tanítani akar, hanem felébreszteni.
Osho útmutatásai arra hívnak, hogy kilépjünk a megszokott gondolkodás kereteiből, és felfedezzünk egy új létmódot - ahol a test, a lélek és a tudat egységben, harmóniában áramlik.
Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd későbbi közismert nevén Osho, egy Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban élő vallási vezető; egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt.
A későbbi Osho egy kis indiai faluban, a Madhja Prades állambeli Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hétéves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.
Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre biztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.
Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligenciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.
Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.
Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki.
1953. március 21-én, 21 éves korában, saját elmondása szerint, elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen. Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egy személyes világnézetet összekovácsolni.
Osho 1990. január 19-én elhunyt, vagy ahogy tanítványai mondják: „elhagyta a testét”.